Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Fáraó népe

fürödni szeretne ellensége vérében s kéjeleg hosszan, édesdeden, kielégített bosszúvágyának tudatában, minek gyönyörétől nem bírják öt megfosztani sem a kezére rakott bilincsek, sem börtönének nyirkos falai. Megbánást ily esetben nem érez a cigány, nem tagadja tettét, mindössze tán elvesztett szabadságát sajnálja, melyet mindenekfölött imád. És most elképzelhető, hogy ez a nép, mely így tud gyűlölni, mely meggondolás nélkül életét is örömest veszélyezteti, hogy bosszúját kielégítse, mily nagy lehet szerelmében ? Tehát nézzük a cigányt, mikor szeret ! Sokat, de nagyon sokat kell képzeletben ezen a népen változtatni, hogy az ember egyáltalán maga elé tudjon képzelni egy szerelmes cigányt. Nos hát egy pillanatra magam is gondolkodóba esem a fölött, hogy mit is feleljek a kétkedőknek? Nem akarok velők a fölött vitatkozni, hogy vájjon a szerelemnek van-e szüksége idealizmusra, poézisre, mely psychikai tulajdonokat, joggal, mereven elvitatják a cigánytól. Nem is képzelem én magamnak a cigányszerelmet dalba önthető románcnak, melyben benne van a lélek húrjainak rezdülése, az „eszményi" szív dobogása, hanem elképzelem magamnak: annak — a mi! A szerelmet szenvedélynek, mely vért forral, a cigány csókját égetően tüzesnek, melynek nyomán fér fakad, ölelését fojtónak, melytől pillanatra eláll a lélegzet, hogy aztán egy sóhajban törjön ki, ha ez a sóhaj az utolsó lenne is. Ilyen a cigányszerelem. Igaz, hogy eddig látszólag csak férfiakról volt szó s nem szólottunk a cigány-leányokról. Vájjon ennek sincs lágyabb érzés a szivében, vájjon ez sem érti meg a lélek idealisabb megnyilatkozásait s szintén ilyen szenvedélyes a szerelemben ? Igen ! A cigány-leány nem tud, nem bír s nem akar „máskép" szeretni, mert hiszen, ha ő nem viszonozná szintoly hévvel a férfi csókjait, karjai nem fonódnának szintoly szenvedélyesen a nyaka köré, akkor tán halállal végződnék minden cigányölelés ! S ha most megfordítjuk e lapot s kíváncsiak vagyunk arra, hogy cigány-leányaink szerelme valóban oly mesésen szenvedélyes-e, mint amilyennek mondják, nem kell másra,