Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - A Cinquecento művészete

(faience) Faenza, Benedetto da Majano, Ad. Sansovíno fejlesztek mind tökéletesebbé az újkori szobrászatot. A 15-ik században, a quattrocéntoban már a magánés közélet minden nyilvánúlásában diadalmasan tör előre a művészet. A versengő kisebb-nagyobb államok, fejedelmi udvarok művészeti gócpontokká fejlődnek, ahol a művészet románca von be mindent : épületet, lakást, köztereket, templomokat, politikát, irodalmat, háborút, ünnepélyességet, társalgást. A társadalomban érvényesülni akaró embernek a testi ügyesség és szellemi fensőbbség minden kiválóságaival kellett rendelkeznie. Még a hitványságok és ocsmány bűnök is művészi finomúltsággal párosultak. Mindezek történetét felséges tárgyilagossággal írták meg és páratlan művészettel a modern történetírás első mesterei, a firenzei historicusok. Az élet művészetének e fenséges tülekedésében a kézműipar minden faja művészi tökélyre fejlődött. Az ötvösműhelyek rendszeres rajziskolák voltak, a firenzeiek valósáságos akadémiák, amelyekből sok nagy művész kerül ki. Az olasz renaissance, de különösen Firenze oly gazdag a sokoldalúlag képzett lángelmékben, amilyenre nincs más példa a világtörténelemben. A művészetek új irányában is e város a szülőföldje és az övé marad a vezérszerep azután is az egész renaissancon át. Az új irányt Olaszországban megteremtette az emberi test anatómiai formáinak és a távtatnak a tanulmányozása (Leone Battista Alberti műve a képírásról) és főleg az egyéni öntudat erős fejlődése. A cinquecento (15 század) művészetét Brumellesco, ötvös, szobrász és építész, a firenzei dóm kupolájával és Masaccio a Branacci-kápolna falképeivel vezetik be. Masaccio az új irányú festés első diadalmas mestere, a firenzei iskola megalapítója. Utána az úttörők egész serege már a németalföldről hozott olaj-technikával nagy előnyt nyert a régi fresco- és temperafestés fölött. (Filippius Lippi, Sandro Boticelli, Andrea Verocchio, Ghirlandajo ; más iskolákban Luca signorelli, Mantegna (Siena), Bellini (Milano) és mások különböző módokon törekedtek a festőművészet nagy céljait elérni. Ezeket az úttörőket nevezik praerafaelistáknak. Érdemű-