Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Fáraó népe

FÁRAÓ NÉPE. Irta és felolvasta 1905 február 12-én Horkai Elemér. I. V/alahonnan az Ég fellegkárpitja mögül ezüstösen tör elő * a holdvilág fénye, fantasztikus árnyakat rajzolva a nappali hőségtől tikkadtan megrepedezett, hófehéren csillogó országútra, melyen hirtelen, mint valami odavarázsolt szobor, egy komor arcú, félig ruhátlan alak, tilalomfaként tekint szét az •országút melletti földeken elterülő búzakalászok felett. Ahogy kocsink melléje ért, beduinszerűen merev arcának, spanyolos elszántsággal villogó szemei azt látszottak mondani: „Látjátok?! Ameddig a szem ellát, minden az enyém. Korlátlan úr vagyok az Isten szabad ege alatt!" Egy pillanatra szinte megdöbbentem ettől a sajátságosan vad, de kétségtelenül érdekes, fekete arctól, melynek vonásaiban valami különös keveréke látszott a beduin szoborszerű hallgatagságának, a spanyol hajthatatlan büszkeségének, az indián féktelenségének s ennek mintegy komikus cllensúlyzása hatott az a mélységesen alázatos köszönés, melylyel ez az alak bennünket megtisztelt, amidőn kocsink közvetlenül mellette robogott el. Nem tudom, miért találtam azon a holdvilágos estén oly érdekesnek annak a magyar cigánynak az arcát!? Magyar cigány? Hát van ilyen? Bajos volna ezt határozottan állítani, mert hiszen ugyanily joggal mondhatnánk: angol, olasz, francia, spanyol vagy német cigányt, mert ha a most élők között van is olyan, aki ama országok területén született, az mégis megtartja a maga faj-jellegét s bár a