Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - A vízvezetékről - a hölgyeknek

erről az aktuális témáról s majd előadásom végén kiderül, hogy miért. A miskolci vízvezetékről fogok beszélni, ami nincs, de kívánatos és szükséges, hogy legyen, s hogy legyen, ez előadásom célja, de a végén árúlom el, hogy ez alkalommal milyen eszközökkel „dolgozom". A cél szentesíti az eszközt, rosszat gondolni azonban nem szabad ! A miskolci vízvezeték kérdése napirenden van már évek óta, talán már évtizedek óta is -- hallomás szerint már 18 év óta — s foglalkozik ezzel a témával sok szakés nem szakember, mert a vízvezeték ma már általános közszükséglet. De foglalkoznak ezzel a kérdéssel a hatóságok is és az arra hivatott hivatalok és kultúrmérnökök is. Vízvezetéki terv készült már tudomásom szerint négy. Egy a Sajó parton szerzi be a vizet kutakkal, egy másik a Szinvaforrásokkal próbált szerencsét, a harmadik a diósgyőri vasgyár alatt létesítendő kutak talajvizével akarta ellátni Miskolc város közönségét, míg a negyedik terv a görömböly-tapolcai forrásokat vezeti Miskolcra. Ez a negyedik terv ezidőszerint napirenden van, mely a legtökéletesebb valamennyi között s reméljük, hogy immár csak idő kérdése, hogy az ige testet öltsön, mert a halogatás •— hogy úgy fejezzem ki magamat — veszélylyel jár. A három első terv elejtetett, e helyen nem részletezendő okoknál fogva, csupán annyit említek fel, hogy az első vizet nem tartották jónak, a másodikat pedig nem" tartották elégnek és a kincstár nem volt hajlandó évszázados vízhasználatáról lemondani és átengedni a Szinva, Garadna és újmassai források vizeit. A harmadik vízbeszerzési mód szintén a kincstári érdekekbe ütközött volna, de másrészt a talajvizek eléglensége legyőzhetetlen akadályokat gördített a kivitel elé. Tervünk tehát van már, csak vizünk nincsen, pedig a papiros-vízvezeték csak irott és rajzolt malaszt. A görömböly-tapolcai hidegforrás Istennek becses ajándéka, csak okkal-móddal kell azt felhasználni. Ez circa tízszer annyi és jó minőségű vizet termel, mint a mostani miskolci közszükséglet, 80,000 lakost számítván, továbbá naponként és fejenként 100 liter vizet — minden közszükséglettel együtt.