Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

Az 1903. évi április 3-án este 6 óra tájban útitársammal, dr. Pfliegler Imre barátommal útra készen várakoztunk a tiszai pályaudvaron, hogy a budapesti gyorsvonatra felszállhassunk. Nemsokára fütyült a vonat és mi megindultunk. Mialatt Kolozsváron másnap reggel az étteremben megreggeliztünk, érdekes utasok szálltak be fülkénkbe. Az egyik Saier Németh, a román király udvari főkertésze, különben pedig magyar ember, a másik rokona, dr. Szentkirályi Pál, Eger város főjegyzője volt, kit magával vitt egy kis húsvéti kirándulásra Bukarestbe. Csakhamar megismerkedtünk és beszélgetésbe elegyedtünk velük s mikor megtudták utazásunk célját, Saier uram készséggel ajánlotta fel kalauzolását bukaresti tartózkodásunk idejére, mit mi, természetesen, örömmel elfogadtunk. Brassótól kezdve igen szép vidéken haladtunk keresztül. Míg Magyarországon és Erdélyben a tavasz enyhe fuvallata már rügyeket fakasztott, itt a havasokban, a hatalmas fenyvesek közt még mindenütt a tél hava fehérlett. Folytonosan felfelé haladva, kanyarodtunk végig a tömösi szoros tekervényes utain, míg végre felértünk a vízválasztó tetejére s előttünk feküdt Predeál, egy hatalmas villatelep, gyönyörű kilátással a környező havasokra. Délután fél négy óra lehetett, mikor megérkeztünk. Csakhamar kiszálltunk a vonatból s úgyszólván csendőri fedezet alatt vonultunk be a többi utasokkal egyetemben egy nagy terembe, hogy holmijainkat megvizsgálják. A mieinkben nem találtak megvámolni valót, mert ami lett volna benne ilyen, azt Imre barátommal jó előre zsebeinkbe rejtettük. Hanem Saier Németh útitársunk sok mindenfélét vitt haza Magyarországból s ezekre alaposan reáfizetett. Most azután egy másik terembe toltak bennünket, ahol útlevelünket kellett előmutatnunk. A magyar részen reá nyomták, hogy mikor hagytuk el, a román oldalon pedig, hogy mikor léptük át a határt. Ez is megtörténvén, megint odább jutottunk egygyel és itt már román földön voltunk. Előszedtük román pénzeinket, melyeket még Miskolcon szereztünk be és először is jegyet váltottunk Bukarestig.