Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

Azután román szivart vásároltunk. Majd lehúzta nyelvünkről a bőrt, olyan rossz volt, pedig 25 bániba került darabja. Azért csak szívtuk rendületlenül, közben pedig érdeklődve szemléltük a nagy sürgést-íorgást, a jövő-menő idegen utasokat, a román vasúti tiszteket, katonákat, csendőröket és fináncokat tarka-barka egyenruhájukban. Majd óránkat kellett egy teljes órával előbbre igazítanunk, mert Predeáltól kezdve már keleti zónaidő szerint folyik a közlekedés. Kevéssel öt óra után szálltunk fel a román vasútra és megindultunk Bukarest felé. Utunk a Prahova-folyó völgyén, egyenesen déli irányban, folyton lefelé haladt. Egyik oldalon a 2500 méter magasságnyira emelkedő Bucsecs húzódott végig, égbe meredő, hóval borított sziklás csúcsaival. A másik oldalon pedig országút kisérte a vasútat, meredek felé néző szélein remek kőkorláttal ellátva. Itt egy gyár, amott egy fűrészmalom nyújtott változatos képet; majd egy-egy vasúti hídról néztünk alá a mélységben zúgva-zajongva rohanó folyóra. Mikor Sinaiát is elhagytuk, lassankint ránk borúit az este s a sötétségben egyszer csak úgy tűnt fel, mintha szentjános bogárkák csillognának a völgy két oldalán. E fénypontok a krimpinai petroleum-kutak villanylámpái voltak. A telep most egy angol társulaté. Bukarestbe, utazásunk első stációjára, este fél 10 óra körűi szerencsésen megérkeztünk. Útitársainkkal kocsira ülve, az udvari főkertész üzletéhez hajtattunk, mely a Calea Viktórián, a királyi palotával szemben volt. Itt Saier Németh és vendége elváltak tőlünk, előbb azonban az üzletből egy szép kis virágárus leánykát küldöttek kocsinkra, ki elkalauzolt bennünket a „Hotel Regál" című szállodába. A hosszú, egy huzamban tett út után eltörődve, csakhamar lefeküdtünk. Másnap, április 5-én reggeli 7 órakor már talpon voltunk. Az éjjeli nyugodt alvás után teljesen pihenteknek éreztük magunkat. Virágvasárnapja volt épen s mi az ünnep tiszteletére legelőször is borotválkozni mentünk, mit csak azért bátorkodom felemlíteni, mert először fejenkint egy koronába, akarom mondani egy „Lei"-ba került, másodszor,