Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

. . . Távol a teremnek egy rejte+t zugában, Kávássy György ült és figyelt egymagában. A király szavára tüz lobbant szemében S nemes gondolatok forrtak elméjében. ». . . Igen . . . igen ! — így szólt titkon önmagához Ezt cselekszem, az lesz méltó a királyhoz ! . . .« — Gyorsan hagyta el a termet s Budavárát; Nem is köszöntötte szeretett királyát . . . IV. Nem kelt ébredésre bíboros fényével S nem tért nyugovóra lankadó szemével Félszázszor sem a nap az égbolt peremén ; Nem változott a hold, csak kétszer negyedén : Már együtt volt a had, harci rendben készen. Vaspáncél a mellen, buzogány a kézben. Kopjak és szekercék csillogtak, villogtak. Karcsú mének büszkén nyihogva tomboltak; Harci kürtök öblös riadása zengett, Tarajos sárkánytúk érce csengett, pengett. Lobogós sátorok hosszú, tömött sorban, Állottak két szélrül a harci táborban. . . . Rákos síkja ilyen harcratermett népet, Ennyi acélfegyvert s drágán kivert vértet S olyan fényes pompát azóta se látott ; Pedig néha napján beh sokszor helyt állott ! . . . . . . Hogy lejött Budáról a nagy, hollós király — Fekete palástban, fekete paripán S jóságos arcával a hadakhoz lépett ; Menydörögve szállott s zúgta át a léget Ezrek ajakáról egy forró óhajtás : Éljen a nagy király! igazságos Mátyás! .. .« — S mint kősziklák tövén, ha tiszta víz fakad, Oly tiszta érzéssel fakadtak e szavak. —