Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Sorra járta aztán Mátyás a hadakat S itt-ott megszólítá a vitéz fiakat. Majd tanácsra hívta a had vezéreit, Hogy meghányja velük a csaták terveit. Lováról lepattant s tanácstétel végett A nemes urakkal egy sátorba lépett. Mentek Mátyás után sorra a vezérek, Sokan a sátorban talán meg se férnek. A tábor közepén, szép pázsitos helyen Állott ez a sátor; vászna tiszta selyem. Kivarrva, áttörve ezüsttel, aranynyal, Beszegve a széle drága ezüst rojttal. — Csak remekbe készít ilyet a szövőszék, Külországból hozták, nem is itt készítek. — Árbocán magasan a többiek felett Háromszínű zászlót lágy szellő lengetett. Tiszta színselyem volt a lobogó nyelve, Hosszan kígyózott a szellővel enyelgve. Nyelén a lobogó a hármasszín felett Egy fekete hollót csergalyon lengetett ; Míg nyelvén az ezüst aranynyal birkózott S drága köveivel szemet kápráztatott. — De a többi sátor sem volt megvetendő, Volt rajt' arany, ezüst, selyem elegendő. Mikor a nagy király, meg a hadvezérek A cifra sátorba tanács tenni tértek, Még egyre özönlött, gyűlt a hadak száma, Rákos mezejére, király táborába. . . . Most is Csaba felől hosszú, tömött sorba' Lovasok érkeztek a harci táborba. Szálas szép leventék, nehéz harci mezbe, Talpig vasba, ércbe bőven fegyverkezve. A vitézek élén, drága harci ékben, Tetőtől le talpig sötét feketében, Csótáros paripát táncoltatva léptet Egy délceg levente, vezére e népnek.