Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A nő társadalmi helyzete, tekintettel a múltra és jövőre

nincs e földön ; az ártatlan leányka, kihez fejlődő lelked legszebb érzelmei fűznek ; a feleség, akivel megosztva, vagy legalább is közvetlen közelben éled le kiszabott földi életed legnagyobb részét ... és a nő a maga általános nevetlenségében úgy, miként a regényekben írják, az élet mindennapos tragédiái bemutatják, az élet és halál, üdv és a kárhozat együtt, egyszerre ... Ez mind a nő !.. . De én nem ily színesen fogom megrajzolni a nő fogalmát. Képét azokból a vonásokból állítom össze, amelyeket, a természet és a történet legélesebben kidomborított, amelyek általánosak, typikusak. Vagyis nő alatt a legsajátosabb és legáltalánosabb női tulajdonságokkal bíró nőt értem mindenütt ; az átlagos nőt ; úgy, mint a tudomány »ember« alatt mindig átlagos embert ért, egyformán távol a zenittől és a nadírtól. A nőre, kit rossz sorsa a röghöz kötvén, természetelleni és létfentartási küzdelmében a baroméhoz hasonló sorsra kárhoztatott, ép úgy nem gondolok, mint a delnőre, ki kábult agygyal, a női hivatás sejtelme nélkül csak szépnek maradni, csak tetszeni és hódítani vágy. A nők jelenlegi társadalmi helyzete egészen a legújabb időig minden polgáriasult társadalomban ugyanaz volt; a különbségek a különböző idők és népek társadalma között bármily jelentékenyeknek tűnjenek is fel, a helyi és időbeli viszonyok közti különbségre vezethetők vissza. A férfi és nő nem szembeállítva, hanem egymást kiegészítve, az »egyetemes emberi eszméjében egyesülve« jelenik meg. Sohasem volt egyenlő a férfival. Sorsát nem intézhette önállólag. A nő közösség, a tiszta természeti állapot megszűnése után rablás, később adás-vétel tárgya, midőn a felnevelő apának állásához és a leány becséhez mért árt fizetett a szerelmes vevő-legény, vőlegény. így volt ez őseinknél mutatja maga az elnevezés ... így énekli Homéros, így írják le a germánok történetírói, így volt ez a rómaiaknál a »coemptio« formájában. Megemlékszik róla a szenttörténelem ; Jákob szolgált a feleségeért ; leszolgálta a vételárt és mivel az após nem akarta a nagyobbik leány előtt kiadni házától a kisebbiket, Jákob nem döbbent vissza, hanem