Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Krízisek

gátja szirmait. Az első krizis tüze szinte átformálta egész lényét ! A csak imént még primitiv életigényü, szűk kedélyvilágú gyermeket tarka pillangórajként rebdesik körül az álmok, azok az édes leányálmok és tündérillúziók, melyek későbbi lelkivilágának kialakulására döntőbb szerepet játszanak, mintsem hinnők, s kedélyének alaptartalmát alkotják. De mi is lenne az élet illúziók nélkül ? Kietlen, kopár sivatag, nem érdemes arra, hogy rajta átbandukoljunk, ha nem lenne reményünk arra, hogy itt-ott tán oázisokra bukkanunk, hol lombsátoros fa árnya pihenésre hivogat és mormogó friss forrás vándorútunkon felüdít. S van a nő életében egy kor, egy istenáldott, virághímes kor, melyben egészen az illúziók világában élve, a legtisztább, legzavartalanabb boldogságot élvezi, mi halandónak adatott. És jól van ez így! Hozzon későbbi sorsa bármit is reá, rakjon lába elé mindent, mit szeme meglát, lelke megkíván, — — az első álmok s első szerelem » Emléke el nem tűnik sohasem ! Emlékük sápadt, reszkető sugara Szép ifjúságunk bús ravatalára Örök mécsesként ránk ragyog!* Kitörölhetlen az emléke annak a kornak, mikor mosolygott főid, mosolygott ég, mikor fényesebbnek látja a napot, tündöklőbbnek a csillagot és csengőbbnek hallja a madarak dalát, mikor röpke szellő suttogása, fülemüle csattogása, vi rágok néma tekintete, mind-mind vele, a királynővel társalog. Mikor a legszegényebb szülői ház is fényes palota, melyet képzeletének aranyos fénye beragyog, mikor a barátnők vele érző, őt megértő testvérek; mikor ő a csipkerózsa, kiért eljő a tündérkirály, hogy csipkevárában százados álmából csókjával felköltse s vágyainak betöltésével boldoggá tegye. S minő szép, minő deli is lesz ez a királyfi ! Minden számítás, álnokság s durva vágy fölé emelkedett eszményi hérosz ! Fenkölt lovagiasság sugárzik nemes arcán, bátor, mint az oroszlán, szelid, mint a kezes bárány. Védője a jognak, eltiprója a jogtalanságnak; a jó, szép és nemesnek bajnoka, a rútnak ostora, ki csak egy boldogságot ismer: az ő szemének feléje sugárzó háláját ! Szeretni tudja őt rajongó szíve melegével, lelke erejével !