Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Krízisek

nem tudom, — melyben vágytól vágyhoz tántorogva, feneketlen mélységek felett lidérctáncot járó célok után futkosunk, nem tudva, melyik pillanatban roskadunk össze önterhünk súlya alatt, vagy bukunk egy félrelépés után szárnyszegetten, menthetetlenül az ásító örvénybe, — a ringó bölcsőtől a pihentető sírig szakadatlan láncolata a fenyegető veszedelem azon állapotának, mely vagy a pusztulás és megsemmisülés örvényszélére, vagy a siker és boldogulás révpartjára juttathat bennünket ! Rückertnek egy bájos parabolája ötlik eszembe : Barnaarcú arabs, kietlen homoktengeren kötőfékén vezeti tevéjét. Az állat hirtelen feldühödik s az arabs a közeli kútba menekül, megkapaszkodva a kövekből nőtt növények gyenge szálain. Fent a bőszült állat, mely kapkodva nyújtogatja utána hosszú nyakát, alatta szédítő mélység s hozzá rémületére azt veszi észre, hogy egy egérke éles fogakkal rágcsálja a gyökeret, melyen élete függött. Ez az ember kétségkívül krízisbe jutott, mely csak az esetben fordulhat jobbra, ha a dühöngő fenevad eltávozik, ha sikerül felkapaszkodnia a kútkávára, mielőtt a gyökér elszakad. A krízis tehát nem zárja ki a menekülés reményét, — szomorú is volna különben, — de minél gyengébb, törékenyebb a szervezet, vagy lény, annál gyakrabban van kitéve oly kríziseknek, melyek az erősebbre hatástalanok maradnak. A női szív, ez az örök rejtély, nemesebb organizációja, mindenek felett pedig finomabb érzékenysége folytán a legtökéletesebb klenodium, mi a természet kincsesházából kikerülhet. Természetes tehát, hogy a nő életében vajmi gyakoriak a krízisek, melyek ha nem is irtják ki gyökerében a zord téli zivatar erejével a női szív virágait, de a bús ősz hervasztó leheletével letarolják ennek leggyengébb szirmait. Vannak, hogy úgy mondjuk, természetes, psychologiai háttérrel bíró krízisek, melyek ép oly kikerülhetetlenek, mint a csecsemő korában a fogzás processusa. Időrendben az első, mikor a lányka hajadonná serdül. A titokzatos izgalmak, homályos sejtelmek, határozatlan körvonalú vágyak hirtelen támadt fergetegként rohanják meg a gyenge bimbót. Beleborzong fehér lelke, felkorbácsolódik tiszta szíve. S aztán, mint termékenyítő tavaszi harmat nyomán járó mosolygó napsugár csókja alatt, csodás szépségű centifoliává bonío-