Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Az ember őskora

nyugati Eeurópa ős kőkorszakbeli kultúrájával, hol fossilcsontokkal együtt találták a legrégibb bummerangot (hajító dárda). És úgy gondolják, hogy az ember elszaporodva a létért való küzdelem harcában, lépésről-lépésre haladva, innen tért az ausztráliai, ázsiai szigetek közvetítésével nyugat felé s ebben az útjában, a természeti ellenségekkel küzdve, elhozta magával a paradicsomi ős haza emlékét, melyből lassankint csak a név és igen homályos fogalom maradt meg ; de egyúttal fokozatosan megszerezte magának azt a tudást és azokat az eszközöket, melyekkel Ázsiába szakadva, már megbirkózhatott a nagy ragadozókkal s a beállott nagy természeti katasztrófákkal is, melyet a biblia özönvíznek nevezett. Habár itt is óriási hézag van, mert az özönvíz korát megelőző nagy természeti átalakulásról semmit sem szólnak a hagyományok, mégis nem lehet elhallgatni azt a meggyőződésünket, hogy ezek a mondák, párosítva azzal a tudattal, hogy a harmadkorban Amerikától kezdődőleg Afrikán keresztül a mondaszerü Óceániával lehetett érintkezés és ez Ausztráliával is lehetett valami összeköttetésben, nem lehetetlen, hogy — miután a legrégibb kultúrai nyomok Közép-Amerikára utalnak — ezen a hosszú kontinensen volt az ember korának legrégibb szakaszában egy nagy vándorlás, mely a közös ősemlékek és kultúra elterjesztését hosszú-hosszú évezredek alatt közvetítette s már jól elterjesztve voltak, mikor beállott az a katasztrófa, mely egyfelől Atlantist elsülyes7tvén, elválasztotta Amerikát és az ó-világot egymástól, másfelől sírjává lett az Afrika-Ausztrália és Ázsia között akkor lehetett nagy kontinensen élt embereknek. Az ó-világban a legrégibb, ős kőkorszakbeli leletek Franciaországba utalnak, tehát míg eddigi gondolkozásunk s hitünk szerint az ember legrégibb nyomát keleten kereste, egyszerre csak Európa legnyugatibb részein bukkantunk az ember és kultúrájának nyomaira, tehát az ember megjelenésének legrégibb helye itt lévén található, a legnagyobb zavarba jövünk, mert most már teljesen elszakadtunk az eddig nyomon kísért hagyományok és emlékek vándorútjáról. Tökéletesen megállapítja a geológusok tekintélye a francia, angol és német leletek nagy régiségét, melyek az