Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Az ember őskora

asszir, az egyptomi s más kultúrákat jóval megelőző korszakból valók s megállapítjuk, hogy mielőtt ennyire fejlődhetett az ember, már hosszú vándorláson és nagy időközökre terjedő műküdésen ment keresztül, tehát vándorlása a diluviumi időt megelőző korból, a harmadkorból való, mikor Ázsia nyugati és Közép-Európa legnagyobb részét tenger borította, úgy, hogy a magas ázsiai vidékről Európa nyugati részébe az ember el nem vándorolhatott. így — hacsak észak felől nem volt vándorlás — mégis csak arra a gondolatra kell jönnünk, hogy az elsülyedett Atlantisról vándorolt ide a harmadkor végén az az ember, aki Franciaország vidékein a legrégibb műveltségi nyomokat hagyta s akinek művei a harmadkor végén kezdődő s később kifejlett jégkorszakok alatt már aránylagosan nagy műveltségről tanúskodnak. Innen keletre menve, Németországon már a geológiai kutatások világosan megállapítják, hogy az ember itteni megjelenése az első nagy jégkorszak után beálló jégkorszakok közötti (interglaciális) korszakban, az utolsó nagy jégkorszak beállása előtt történt. Bátor voltam mult évi felolvasásomban a jégkorszakról adni ismertetést, Hildebrand után ismertettem azok valószínű időtartamát, s ebből megláttuk, hogy az az idő, mely az ember európai első korái, az ős kőkorszakot foglalja magába, oly mérhetetlen, hosszú évezredekre nyúlik, hogy azokat a mi éveink s történelmi korunk méreteivel mérni még csak kísérletnek is hiábavaló, mert egészen tudományos számításoknál kimutattam, hogy ötvenezer évnyi eltérések mutatkoznak. Csak annyit mondhatunk, hogy ez a kor roppant hosszú volt. Sok nélkülözés, törekvés után, a megtanult és feltalált műveltség ismételt elfelejtése s újból hosszú idejű kísérletezés által való feltalálása után jutott az ember oda, hol azokat a szép rajzokat készíthette, melyek az iramszarvas-korból fennmaradtak s itt újból megszakadt a művelődés fonala, az a népfaj, mely ezeket készítette, nyomtalanul eltűnt, talán kipusztult, hacsak nyomon nem követte az északra húzódó iramszarvast és nem él most is ott az eszkimóban tovább. — De ha így is van, maga a művelődési folyamat megszakadt, reánk hatása nem volt, a mi kultúránk keletről jött és pedig