Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Az ember őskora

így vezettem le első előadásomban azt, hogy akár a bibliában összefoglalva lévő hagyományoknak megfelelően, akár a leszármazási és kifejlődési elmélet alapján nyomozzuk, világos előttünk, hogy az ember legelső történetét abban a nagy geológiai korban kell keresnünk, mely a föld történelmének legújabb korát foglalja magába. (A föld fejlődésének négy főszakasza: 1. Őskor (azoos, őslénynélkül való kor) ; II. Ókor (palaeozooskor) ; III. Középkor (mezozoos) ; IV. Újkor (kainozoos). Ez a kor két főszakaszra oszlik.) Az elsőt, a régiebbet: harmadkornak, az újabbat, miután ebben az ember szerepe világosan be van bizonyítva, anthroposoosnak : az ember korának nevezik. Ezt a kort még más felosztás kétfelé tagolja: az első a diluvium korszaka, melyet jégkorszaknak, özönvizi korszaknak, s ellentétben a harmadkorral, negyedkornak is neveznek. Ez volna az ember ős kőkorszaka. Az ember korának második szakasza a jelenkor (alluvium), melynek kezdete lenne az új kőkorszak (neolith-kor), ezt folytatná a réz-, azután a bronz- és a vaskorszak, mely utóbbi átvezet a történelmi korba. Ami ezeket a korokat és korszakokat illeti, nem kell ezt úgy értelmezni, mint a történelmi korszakokat, hol meg van határozva, hogy időszámításunk mely évében kezdődik a középkor, vagy az újkor, — bár ez is jobbára tetszőleges felvétel. — Az ősrégészet korszakait geológiai mértékkel kell mérni. Elég annyit határozottan megmondani, hogy melyik volt előbb, de hogy hány évvel, vagy hány száz, vagy ezer évvel előbb volt egyik a másiknál, azt pontosan nem mondhatjuk meg, ellenben állíthatjuk azt is, hogy a bronzkorszak tovább tartott a vaskorszaknál, az új kőkorszak tovább a fémkorszaknál, az ős kőkorszak tovább, mint a többi együtt és a harmadkor, mely az ember csecsemőkorát s ezt megelőzőleg az emlős állat világkifejlődését tartalmazta, hosszabb volt, mint a későbbiek együttvéve. És ezeket nem lehet élesen elválasztani egymástól. Épen úgy, mint téli délután, mikor már lement a nap s a sötétség lassankint beárnyékozza a földet, fokozatosan áll be az éjszaka s a földnek nem minden pontján van éjjel, hanem közel hozzánk lehet alkonyat s kissé odább világos