Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A talmi asszony

szerelemről ugyanazokat a nézeteket vallja, melyeket novelláiban jónak lát — a maguk nyelvén szólva — nekünk » beadni «. — Kétségtelenül ! — Nos hát — kacagott a grófnő — akkor engedje meg, hogy legnagyobb hálámat fejezzem ki magának azért, hogy legutóbbi elbeszélésének hősnőjéül engem választott. — Tehát észrevette ? A grófnő szinte megvetőleg tekintett végig a fiatal írón. — Lehetetlen volt nem észrevennem, azonban kijelenthetem, hogy egyetlen szavát sem hittem el. Ne higyje, hogy ama naiv asszonyok közé tartozom, kiknek fejét néhány, nyomtatásban megjelent szép szólammal el lehet csavarni. Jól tudom, hogy magának thémára volt szüksége s jobb hiányában engem választott hősnőjéül, de azt már ne kívánja, hogy elhigyjem, hogy » szinte bűnös márvány hidegségem a mindent gyógyító sírba kergette« magát. Bizony, kedves író uram, így könnyű volna a maguk » hódítása*. A grófnő elhallgatott s szemei egy pillanatra elveszítették hideg fényüket, fürkészve, várakozásteljesen tekintett az előtte ülő fiatalemberre, kit szinte lehangolt a szép fiatal asszony borzalmas higgadtsága, de a felé lövellő, ostorcsapásszerű tekintetből reményt merített. — Higyje meg, méltóságos asszonyom, — mondta halálos komolysággal — hogy abban a novellában lelkemet öntöttem ki az emberek, de első sorban kegyed előtt. Kérem, hallgasson meg s aztán ítéljen fölöttem. Találhattam-e én, a szerény toll munkása, más módot, mint azt, .amelyet választottam arra, hogy amaz érzelmeket, miket bájos lénye bennem keltett, kegyednek eláruljam. Igen. Az a novella, melyet ön fantáziám szülöttének tart, s melyet jónak tartott kigúnyolni, nem egyéb, mint keserűségében túláradó szívem őszinte tolmácsa. — S mi célja ezzel ? — Hát van az ideális szerelemnek célja ? A grófnő ismét előbbi gunyoros modorához fordult. — Ideális szerelem? Nos jó. Mondjuk, hogy van olyan is ; de magam sokkal inkább materialista vagyok, semhogy ez érzelem önzetlen voltában ne kételkedjem. Tehát a cél ?