Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Sötét őszi éjjel. Rémek árnya kisért. Miskolc városában, A Derék-utcában Mostan kiáltották az őrök az éjfélt. Csendbe hal a kürtszó .. . Néma lesz a város. Fekete éj fátyla Rászakad a tájra. Fekete éjben csak egy ablak világos. Csak Miskolczy Simon van ébren az éjjel. Vadászat volt nála. Lakoma utána . . . Csak az imént mentek vendégei szélylyel. Jár-kel a szobába' ... így beszél magába' .. . »Nincs . . . nincs nyugtom látom. . . . Kisért az az álom. Nem tudom feledni . . . Hiába . . . hiába Azt hittem, a szívem jó sírja lesz néki ... . . . Szép fehér halottam, Mért nincs nyugtod ottan? Mért jársz fel a szívem sebeit feltépni !« így beszél magában ... de kívül zaj támad : Csikorog a závár, A kaput nyitják már ; Felneszel Miskolczy . . . elhallgat a bánat. Zörgetnek az ajtón, be is nyitnak rajta ; Egy staféta jön be Miskolczyt köszöntve. S kezébe pecsétes, kis levelet tartva. »Arkyne asszonyom, szép Girincsy Anna Üdvözli kegyelmed . .. S kéri azt az egyet : Levelére még az éjjel választ adna.«