Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Vigyázva töri fel, aztán nézi, nézi . . . Az a gyöngyszem írás, Az a galambsírás Lázasan sóvárgó lelkét megigézi. Reszketve olvassa: »Szereto rokonom! Ámbár nem érdemled Meg ezt a levelet, Ámbár nem érdemled egyetlen egy sorom ; Két kis fiam árva, özvegy vagyok én is ; Apjokat megölted, Hogy boszúd kitöltsed .... De én megbocsátok, bocsásson az ég is. Ellened halálos veszedelem készül, Mert Lórántffy csellel, Hazug Ígérettel Hamis tanúvallást csalt ki cselédimtül. Bevádolt azután hamisan Lórántffy, Hogy a kezed által Becstelen halállal, Orvul leszúratva halt meg férjem, Árky. Király Ő-felsége nótáztatott téged. Fuss, menekülj gyorsan ! Még van idő mostan De már holnapután halálos baj érhet.« Elolvasta Simon s már a végén tartott, — Aztán úgy érezte: Végigborzad teste. S a vergődő lélek vív iszonyú harcot. Most már mit csináljon : maradjon, vagy menjen ? Ha elfutni átall, Meghal csúf halállal. »Nem, nem érhet soha ilyen szégyen engem.«