Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

I. rész - A választmány jelentése

Ámi a dilettantizmus nevelését illeti, ezzel szemben azt kell kijelentenünk, hogy mi — igenis — örömmel látnók, ha itt a dilettantizmusnak egy nagy gócpontja fejlődnék ki, mert ami szemünk ben a sokat lenézett dilettantizmus a művészet iskolája. Azok, akik a tollat, az ecsetet, a vésőt, a hangszert ma már a művész hivatottságával kezelik s akik annyi maró gúnnyal, olyan csípős megjegyzésekkel illetik a dilettánsokat, elfelejtik, hogy valamikor keservesen rosz verseket írtak, iszonyú képeket festettek és cincogtak, mint az egérkék. Azt kérdjük, t. Közgyűlés, hogy akkor érünk-e el eredményeket, ha nem adván helyet a dilettantzimusnak, egyúttal útját szegjük a legnemesebb versenynek, vagy ha ellenkezőleg, versenyre hívjuk műkedvelőinket s ezzel őket arra Ösztönözzük, hogy gyakorlás, tanulás utján egymást túlszárnyalni igyekezzenek. Ez a tökéletesedés, ez a művészi képzés útja s a mi egyesületünknek nemcsak célja, de kötelessége is. Egy példát is mondhatunk, nevezetesen : f. hó 7-én a kassai vonósnégyes-társaság városunkban hangversenyt adott és ez a vonósnégyes-társaság bizony nem a mai tudásával és művészi kvalitásával pattant ki Minerva fejéből ! Ugyanez áll, t. Közgyűlés a mi műkedvelő-zenekarunkra is, amely már a közel jövőben meg fog alakulni és amely — hisszük — 1—2 év alatt magas művészi nívón fog állani, pedig minden egyes tagja dilettáns, műkedvelő. Bizony, t. Tagtársak, sokan lehettek Önök között, akik a kassaiak hangversenyéről azzal a fájó érzéssel távoztak, hogy miért nincs nekünk is egy ilyen vonósnégyesünk? Örömmel jelentjük t. Közgyűlés, hogy lesz, mert erőink vannak és lesznek