Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

I. rész - A választmány jelentése

hozzá s már nemsokára abban a helyzetben leszünk, hogy a kassaiak látogatását, ha meghivatnánk, viszonozni fogjuk. Ami végül azt illeti, hogy közművelődési bizottságunk működésének kifelé ható eredményei nincsenek, ezzel szemben a következő tényeket állapítjuk meg: 1. Rendeztünk összesen 9 hangversenyt, részben dilettánsok, részben művészek közreműködésével és — csodálatos, itt Miskolcon, ahol azelőtt a hangversenyek a legtöbb esetben nemcsak anyagi, de erkölcsi kudarccal is zárultak — közönsége mind a 9 hangversenynek nagy számmal volt, sőt voltak hangversenyeink, mikor a közönséget alig bírtuk elhelyezni. 2. Rendezett a bizottság 11 tisztán irodalmi jellegű Összejövetelt s ezeknek is volt és pedig nagyon szépszámú közönsége, nem egy esetben annyi, hogy a legjobb akarattal sem tudtunk volna elhelyezni még egy embert is a teremben, sőt sokan a terembe be sem juthattak! Hát t. Közgyűlés, nem eredmény-e ez ma, mikor pedig a múltban eredménytelenség volt az, hogy nem volt közönség? És nem eredmény-e különösen akkor, midőn úgy a főváros, mint általában a vidéki nagyobb városok felolvasó termei az ürességtől konganak, viszont a mi termeink — pedig elég nagyok — ma-holnap szűkeknek fognak bizonyulni a közönség befogadására. És t. Közgyűlés, ha közm. bizottságunk a műkedvelő-zenekar megalakításával, mely egy filharmonikus zenekarnak az alapja, egyengeti zenei életünk fejlődését, épp így fogja egyengetni a magasabb színvonalú irodalmi élet fejlődésének útjait is, mert