Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

PETIKÉ JAR. Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű — tündéri neszszel Most tipeg által egy ócska szobán. — Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső, Amikor látom a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár — S én ennek is, annak is kiáltani vágyom : — Tip-top ! Megindult. Petiké jár ! Még fogja erősen az asztallábat, És nyitva az ajka és úgy kipirul ! Hős emberi lázzal, tüzes akarással E rózsarügyecske — megállni tanul. Most — most ! Elhagyja és indul előre, Hogy csetlik-botlik, mily tévedező ! Tip-top ! S aprózva, közbe megállva Koppan vitézül a törpe cipő. Már ideér. Most nyújtja a karját, — »Csak lassan, okosan, Peti fiam !« S megered szaporán — elesni nem ér rá, Előre hajlik — s az ölembe van. Tetszik a játék. Kezdeti újra. A karszék mellé kerülök én, Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne S főbillen szegényke az elején. Remeg a szája, sírni szeretne, Szétnéz: sajnálja-e valaki? Gondolkozik még, felkél szepegve S új erővel fog újra neki.