Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

Rózsaszín ujját előre tartva, Tip-top ! Úgy indul óvatosan, Halkan, selypítve bíztatja magát, hogy : — Csak las-san ! — Okosan ! — Peti fiam ! S én nézem csak egyre -- homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám : Tűnnek az évek. Megöregedtem. Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, — »Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot? Tip-top ! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csinyjét, nagy küzködését Sorra beszéli, kacagva, vígan — Reszketve, ijedten suttogom én el : — >Csak lassan ! Csak lassan, — okosan, — Peti fiam!« III. AUGUSZTUS. Szőke buza között pipacsos kis kalap, Hiába süt a nap, — árnyék van az alatt. Sétál a kisasszony komlóba, búzába, Lengő a ruhája, pipacsbokrétája. Nézi Csere Jóska : Ej, be szemrevaló. Picike cipellő, — szűkráncu viganó ! Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen ! Idetart, itt terem . . . Cseng a szava; » Kérem, Maga talán olyan — falubeli legény? Nem lelem az útat, úgy eltévedtem én. Mutassa meg merre ! Vagy inkább — vezessen Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten.« Szőke búzaföldön lemenőben a nap, Szőke lány hajárul lekerül a kalap.