Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A szemről és annak megelőzhető betegségeiről

kis fehér háznak ha ünnepe van Meglátod onnan a magas égből, széles ez ország bármely zugában fészket ad egykor a Mindenható. jönne el hozzám messze vidékről látogatóba mily nagy örömmel az édes anyám. A SZEMRŐL ÉS ANNAK MEGELŐZHETŐ BETEGSÉGEIRŐL. Irta és 1904 január 31-én felolvasta dr. Vajda Géza. Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! j^^lDÖN »A szemről és annak megelőzhető betegségeiről Önöknek a jelen alkalommal felolvasok, teszem azt azon reményben, hogy az emberi szervezet azon fontos szervéről, amely a minden földi élőlényre nézve a legnagyobb befolyással bíró fénysugárnak tudomásunkra juttató készüléke, egyet-mást megtudni érdemesnek tartják. A tárgynak ezen feltételezhető érdekessége mentsen ki vállalkozásom merészségeért. Azon fontosságot, amelylyel a szem az emberre nézve bír, már a népies elnevezése is a látásától megfosztottnak — t. i. hogy világtalan — kellően jellemzi, mert teljesen kifejezi azon szörnyű állapotot, amelynek egyszerű elgondolása is megborzasztja az embert. Az emberi jó és rossz tulajdonságoknak egy oly alapos ismerője és oly mesteri kifejezője pedig, mint Shakespeare, legfőbb jóként a látást említi akkor, midőn Lear királyában a hízelgő, álnok Gónerillel a következőket mondatja : »... drágább vagy előttem, mint szemem világa, tér és szabadság, s minden, ami ritka, dús és becses.« Annak dacára, hogy a megvakulásnak egyszerű gondolata is irtózatos, mégis oly sokan vannak ezen szeren-