Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Ol sülnie kell. E czélt nem a tanterveknek uj tantárgyakkal való kibővítésével akarják elérni, melyek a művészetről elméleti ismereteket közölnének, hanem főképen a művészet jeles alkotásainak gyakori szemléletét, megszokását tekintik alkalmas eszköznek arra, hogy a műérzéket, a hajlamot a műalkotásokban való gyönyörködésre még a nép alsóbb rétegeihez tartozó gyermekekben is felkeltsék." Az egyesület 8 csoportra oszlik, a melyek közt első a képzőművészeti csoport. Hét különféle működési köre közül a G-ik: „Rajztanfolyamok a hamburgi tanítók és tanítónők kiképzésére" és a 7-ik: ,. A rajzoktatásra vonatkozó művek kiadása." íme mélyen tisztelt közönség! Minthogy nálunk eddig általában az volt a szokás, hogy minden újítást a németek után s többnyire a németektől vettünk át: tehát a németek már megadták az irányt. Hogy pedig a magyar közönség a németek példájára már megmozdul, éppen a napokban hozta hirül a „Magyar Nemzet" 1902. febr. 21. számának közoktatásügyi rovata. E rovatban ugyanis megindították a mozgalmat, hogy a fővárosi tanítóság, illetve az újonnan alakuló tanítóegyesület megalkosson egy, a hamburgihoz hasonló czélu egyesületet. Kaclocsa Lippich Eleknek, a kultuszminisztérium művészeti ügyek osztályvezetőjének erre vonatkozó leveléből a következő részlet igen szépen festi a leendő egyesület nemes hivatását: „Csak hadd Szervezkedjenek minden rendű és rangú tanítók a művészeti nevelés érdekében. Az ő segítségük révén talán megérjük még azt az időt, hogy Magyarországon is a rajz lesz olyan műveltségi tényező, mint a betűvetés, az izlés lesz olyan lelki szükséglet, mint az ismeret, — a szépélet fog annyit érni, mint a vegetálás, valamiképen a lélekboldogság joga is érvényesülni fog majd az ököljog mellett. Egyszóval: e réven talán bekövetkezhetik még, hogy a kultúrát nemcsak hangoztatjuk, — de éljük is." íme a fővárosban talán megindul a mozgalom a rajzolás, szépérzék és izlés terjesztésére Hamburg példája után. De Hamburg nem a német főváros. Tehát a németeket utánoznunk kell abban is, hogy a vidéki városok társadalma, vagy legalább mi, a tanítással foglalkozók is