Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

döbbenve bámulták ennek a porig alázott nemzetnek a rengeteg erélyét és fölényét és kezdették kutatni ennek a fölénynek rugóit. Majd lázas buzgalommal láttak munkához, hogy a francziákat utóiérjék a művészi érzék- és műizlésnek az egész nemzetet átható kifejlesztésében és elterjesztésében, az ízléses műipar megteremtésében. Legelső volt ebben is a gyakorlati észjárás világbíró népe: az angolok és az amerikaiak. Utánok mozdul mihamar a győzelmi mámorból fölucsudó német nemzet. Legújabban pedig a szépművészetek klasszikus hazája, Olaszország s napjainkban hazánk is belekerül az áramlat hullámverésébe. A műiparnak valóban művészi iparrá emelése a rajzolásnak és a műizlésnek a társadalom minél szélesebb rétegeiben eszközlendő elterjesztésén fog alapulni. A rajzolás tanítását bele kell vinnünk a közoktatásba és ott annak méltó helyet biztositani, az elemi oktatástól kezdve föl egészen a főiskolákig. A népiskolai polgári és középiskolai tantervek reviziója alkalmával már is figyelemre méltatták ezt a szempontot. Azonban, mint imént emlitém, a modern kor áramlata csak most kezd erősebben átcsapni hazánkba és ennek az áramlatnak a mult század egész gondolatvilágát átidomító faktorai, köztük a műizlés elterjesztése — rtogy ugy mondjam — népszerűsítése, mind hevesebben kopogtatnak az ósdi hagyományok rozsdás kapuján. A rajatanárok országos egyesületének lelkes, kitartó munkálkodása elvégre is czélt fog érni és e czél: az iskolai rajztanítás számára kellő teret biztositani és a rajztanitást modern szellemben átalakítani. Igaz, hogy az ilyen nagyobb reformok főleg a tanügy terén — a rázkódtatások elkerülése miatt — egy-kettore nem vihetők keresztül. Azok számára elő kell készíteni a talajt minden irányban, legfőképen a társadalomban. A nyugat nagy nemzeteinél sem ment keresztül ez az újítás, a kellő előkészítés nélkül. Még maga a franczia nemzetnél is, hol most van napirenden a középiskolai oktatás reviziója, szintén szükségesnek bizonyult nagyobb teret biztositani a műtörténelem és a rajz tanitása számára. Az angol-szász népek, a gyakorlati észjárású amerikaiak