Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

8ß nek, az assyr, persa és egyiptomi birodalmaknak kurunkig is felmaradt műemlékeire. A kháldeai néptől az egyiptomiak, ezektől pedig a görögök örökölték a tudományokat és művészeteket. — Hogy minő fokra fejlesztették mind a kettőt a görögök, elég lesz csak rámutatnom, miszerint az elméleti és a reáltudományok alapjait minden téren előkészítették úgy, bogy a mai tudományosság is mind azokon az alapokon épit tovább. A művészetekben pedig még napjainkban is a görög szobrászat nyújt örök érvényű mintaképet. A rajzoló és festő-művészet emlékei - sajnos --nem maradtak fön ; csak a Pompejiben, Herkulanumban stb. kiásott épületeket diszitŐ emlékekből és az egykori iráskutfok (Tlinius) nyomán következtethetünk a festészet magas fokú fejlettségére, a melyet a különböző korok és görög-törzsek festészeti iskolái elértek. „A sykioni iskola valóságos iskola, tanintézet volt. Eupompos alapította, majd Pamphilos szigorúan szervezte az iskolát; egy talentum (kb. 4600 kor.| tandíj mellett a tanfolyam tizenkét évig tartott; a művészeti oktatásnak tudományos alapot adott, különösen súlyt fektetett a mathematikára és geometriára, mert azt tartotta, hogy ennek ismerete nélkül nem lehet senki sem művészszé s kieszközölte, hogy görögök az elemi oktatás tárgyává tették a rajzot.*) Ennek az iskolának és Pamphilosnak tanítványa volt Apelles is, az ókor Rafaelé. A kisázsiai Pergamonban is magas fokú virágzást értek el a képzőművészetek, eppemígy, mint a kereskedő phoenicziaiak gazdag fővárosában, Tyrusban A phoenicziaiak nevéhez fűzi a monda a bibor-festék és az üvegfestés feltalálását. A kalmár és hódító római birodalomban is a görögök látták el a művészi szükségletet. De mivel a rómaiak csak kényelmi eszközül és nem önczélul becsülték a művészetet, ez fokonként aláhanyatlott arról a magaslatról, a melyre a görög nép, virágzó korában, fejlesztette. Mindazáltal a képzőművészetek divatos fajai sok tekintetben szerves részeivé lettek a rómaiak társadalmi életének. A *) Pasteiner : „A művészetek története",