Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)
római leányok mindenekelőtt női kézimunkákra taníttattak, Ezekhez ugy játszik - nem tartozott akkor a hímzés. Varró ellenben azt kívánja, hogy a „festészetre is tanítsák a leányokat, mert különben nem lesznek képesek a hímzést a képeken és függönyökön helyesen megítélni.?*) Az uj korban az olasz rinascenza az ókori görögrómai tudományosságot és művészeteket támasztotta fel oly hatalmas erővel, hogy az apró olasz államok és fejedelmi udvarok vetélkedése folytán a művészeteknek a görögökéhez hasonló aranykorát látjuk kifejlődni olasz földön. Sőt a művészetek renaissanca ennél is tovább ment, amennyiben a festőművészeiét a legnagyobb fokra fejlesztette, ugy, hogy az olasz remek festészet tökéletességben a görög szobrászat magaslatára emelkedett föl. \ alamint az akadémiákon a tudományos előadások, a hírneves humanisták hallgatói közé nagy urak, fejedelmek is vetélkedve törekedtek bejutni, éppenúgy a művészetek különféle ágaiban való jártasságot követelményül állították oda a társaságbeli ember, a gavallér műveltségénél, a mint ezt Castiglione „Cortigianó" -jéban olvashatjuk**) Firenze fénykorában Lorenzo Medicit nemcsak korának számottevő költői sorában ünnepelték, hanem Ő még e mellett ügyesen festett is. Az olasz kényurakról hagyományként maradt az uj és legújabb kor fejedelmi családaira a művészet pártolás, mig az utóbbi századokban mind általánosabb elterjedést nyert. Es pedig azon arányban, a mint tudatára ébredtek a nemzetek annak az igazságnak, hogy a művészet és a vagyon okozati összefüggésben vannak egymással: a vagyon elősegíti a művészetek fejlődését, viszont a művészetek pedig a vagyonosodást. A legújabb kor közgazdasági elmélete pedig éppen anyagi jövedelmezőségük szerint értékeli a művészeteket. Egyik európai szaktekintély, Aynard, a lyoni kereskedelmi kamara elnöke egy czikket irt a „Nouveau dictionaire d' économie politique" számára, a melyben a szépművésze*) Dr. Bozóky Alajos : „Rónue világ." **) Burchardt 1: „A renessance-kori műveltség Olaszországban."
