Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

8-î írásban, vágy a medium ajkára csalt szavakban, vágy szeszélyes képekben adja a beavatottak tudomására. A jámbor hétköznapi ember természetesen nem ad hitelt a szellem ezen alchimistáinak, melvnek tanai az anyag és szellem, a tömés: és erő törvényeinek ismerői előtt humbugok, világcsalók. A medium többnyire és a példák tanúsága szerint eddigelé mindig egy beteges, ideges személyiség, a ki öntudatosan vagy öntudatlanul a saját maga gyöngélkedő idegeinek és képzelődő agyának szüleményét hirdeti a szellem megnyilatkozásául. Állíthatjuk, hogv a Spiritismus rejtélyének megfejtése, illetőkig a medium viselkedésének megvizsgálása törekvő és magasztos orvosi tudományunk ressortjába tartozik és az ő hivatása eldönteni a valót és az analysis valószínűleg azt a felfedezést fogja tenni, hogy a szellemeknek tulajdonított nyilatkozatok és jóslatok csupán a medium beteg lelkének halvány tükörképei. Adja Isten, hogy az emberiség eme kóros állapotából minél előbb felépüljön! Ezzel befejeztem mai fejtegetésemet. Olyan vagyok, mint a virágok illatától mámoros pillangó, szeszélyes röpüléssel jártam be a tudás virágos kertjét és egy tarka bokrétába kötözöm botanikus kirándulásomnak eredményét. ('zélomat megvalósultnak látom, ha ezt a bokrétát a mélyen tisztelt közönség keblére tűznöm sikerült, ha t. i. fel tudtam kelteni a gondolatokat, melyek a mindennapi élet niveauja fölé emelnek. Kimondom végső tételként, hogy azok a dolgok, melyek az emberi tudás körének keretén belül esnek, a maguk absolut mivoltukban megismerhetők Erre nézve tartós és lelkes munkára van szükségünk, oda kell fejleszteni érzékeinket és műszereinket, hogy a természet kincses házába behatolhassunk. Nem szabad elcsüggednünk, ha látszólag legyőzhetetlen akadályok állják el utunkat, nem szabad elveszteni reményünket, ha hosszas bolyongás után is csak oda érünk vissza, a honnan elindultunk, hanem lankadatlan erélylyel kell a tudás után futnunk, mert egykoron elérjük a kitűzött czélt és kell, hogy lelkünk mélyébe hangozzék a költő ihletett szellemének ama dicsőséges igéje: „Mondottam ember, küzdj és bizva bízzál!''