Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Amerikának számtalan őscrdősége van, melynek szűz földjére profán emberi láb még sohasem lépett. Korunk a modern alchimista kor, de nem ugy akarunk kincshoz, tudáshoz jutni, mint a középkor, megbecsüljük a vasat és okos alkalmazásával, izmaink szorgalmas, lankadatlan munkajával teremtünk a vasból aranyat. A tudományos ío mennél inkáim belehatol a tudás rengetóbe, annál több kérdés tolul elébe, annál több titkot fedez fel. melynek nyitját epedve, fáradhatlanul keresi. . Itt van, előttünk áll az ember munkássága, olthatatlan szomja, hogy megtudhassa a valót, az igazságot. Csak töredékesen, mintegy mozaikszerüleg számláltam el az emberi törekvés egyes ágait, melyek a tudás fájának megnagyobbitására szolgálnak; s épen ez a kaleidoszkopszerü vázlat mutatja be, ha megtört sugarakban is, azt a sokféleséget, mely az emberi agyvelőt foglalkoztatja. . . . Most elfordítjuk tekintetünket ettől a földi világtól. Becsukjuk szemeinket, füleinket, lezárjuk érzékelnie csatornáit, mint Descartes, a kitűnő franczia philosophus, a ki midőn már igen sokat tanult a legnevesebb iskolákban és tapasztalt künn az élet viharában, belátta, hogy tulaj donképen semmit sem tud; - • kivetette fejéből összes eddigi tudományát és a rejtek homályában gondolkodott egy uj tudásról, melynek alaptétele egyszerre csak megvilágosodott előtte, midőn t. i. felfedezte, hogy Cogito, ergo sum! (Gondolkodom, tehát vagyok.) Egyedül gondolkodásunknak engedünk szabad teret és a képzelet röpke szárnyán felemelkedünk a csillagok fölé, keressük az örök Igazság zsámolyát. Az örök Istenről akarunk elmélkedni. Felkutatjuk a bibliának összes lapjait és irva látjuk, hogy a mi jó Istenünk láthatatlan s az érzékkel fel nem fogható szellemi valóság, kinek „léte világit, mint az égető nap, de szemünk bele nem tekinthet" Valami utolérhetetlen bölcsesség' van kimondva Bercsényinek eme soraiban, a mely többet ér minden más bölcsességnél. Nem látjuk teremtőnket, alkotónkat, mert Őt olyan dicsőséges glória veszi körül, hogy szemünk megvakul e fényességtől. Csak titkon érző lelkünk sejti őt óhajtva. Eme pár szóval van megoldva annak a lehetet-