Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Äz emberi tudásról és megismerésről. Irta és a Miskolczi Küzrtlűvélődési Egyesület április 20-iki ülésén felolvasta Bihari Ferencz. Mélyen tisztelt közönség'! Jól esik az emberi léleknek, ha egy perezre a mindennapi gondterhes élet hullámaiból kibontakozva, a maga czéljáról, rendeltetéséről, a világról, a tudományról elmélkedik: jól esik a szivnek, ha a hit szárnyain a kéklő égbolt felé röpül és képet alkot magának a túlvilági létről, az Istenről és az ő véghetetlen bölcseségérol. — A következő néhány rövid perezben az ember küzdelmes fáradozásairól, a főfeladatról : az emberi tudásról és megismerésről Óhajtok felolvasni. Az emberiségnek kezdettől fogva ellenállhatatlan vágya megismerni ezt a világot. Már Ádám és Eva beleharaptak a tudás iájának almájába, egyszerre szerettek volna tudni mindent s ezáltal olyan tökéletessé válni, mint teremtőjük, a magasságban lakozó Isten. Ádám apánknak emez isteni merénylete és az ebből származott kudarcz óta az emberek ugy testi erejükkel és ügyességükkel, valamint szellemi ihlettségükkol szüntelenül keresik a tudás fáját, keresik a valót, az igazságot. Egyik a föld méhébe ereszkedik le és kutat fáradhatatlanul nemes érezek után, a másik buvárharangba öltözködve, epedő kíváncsisággal és tudásvágygyal száll le a tenger fenekére; és bámulja azt a mérhetetlen nagy, rejtelmes világot, melyet a vizóriás magában foglal. Ismét mások a természettani, chémiai és csillagászati laboratóriumok termeibe rejtőzködnek el s egyaránt vizsgálják az anyag természetét, az elemek különböző vegyületeit, valamint a millió meg meg millió csillag keringését, anyagi mivoltát s csodálják az üveglencse hatalmát, amely annyira megrövidíti a távolságot. A harmadik alakot ad az idomtalan márványdaraboknak és művészi