Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

IRODALMI RÉSZ. fiz én gyümölcsfáim Gyümölcsfát ültettem. Oh, de milyen kedves Erős, termő ágak Volt ez az egy-kettő ! Már koronát adtak Majd többet fog adni A felnyúló fának. A jövő esztendő. Apoltam, neveltem. Es sárgult a körle, Meg-megnycsegettem ; Piroslott az alma ; Az első gyümölcsöt ZÖld le vi

1 lek alatt Vártam, lesegéltem. Harmatos a hamva. Eljött az nj tavasz, Hányan is vagyunk mi ? Virágokat hozott ; Számoltam egyenként : Egész bokréta volt. Mindegyiknek jut egy, Mit a fán kibontott. Mondottam — fejenként. Mennyi gyümölcs leszen. S még azon az éjen — Gondoltam — majd rajt a. Zugö szélvész támadt . . Mikor édes terhét Leverte a földre A földig lehajtja. Körlémet, almámat. A tavasz elhaladt, istenem ! sóhajték, Megértük a nyaral : Ha majd uj tavaszod Az ezer virágból Eljő ismét s a fán Egy-két gyümölcs maradt. A rügyet fakasztod : Kevesebb virággal En bizon megérem : Csak a gyümölcsérést Szél nélkül megérjem, Tóth Pál. 5*