Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

88 Házépítés. Két kicsi gyermek : Házat csináltak Egy fiú s leány Fenyőgallyakból : Játszottak együtt Már készen is van Az erdő alján. És a leány szól : „Üljünk már bele ! Kész lett a kunyhó, Nincs semmi hijja . Kész lett a kis ház : És a fiúcskát Lányka bent ül, Mosolylyal híja. A íiu vigyáz. Mond a fin : várj, A leány virágból Ne üljünk bele ! Köt friss koszornt ; Nem elég erős A íiu nézi Még a íédele. A sötét borút. Nem elég sűrű. S félti a szellői Mohhal befedem, A kicsi házat. Az eső lefoly Mely fent a tetőn Így a fedelén". Hirtelen támadt. S egyik oldalon íme az élet : Ágat erősít, A férfi épit, A moh a tetőn A nő a házban Védő és husit. Rendez és szépít. „Most készen van már", A férfi gondol, Mond a kis íiu, A viharba néz ; Erős az oldal, Enyhíti gondját Sűrű a hiju. Nösziv, női kéz. „Menjünk hát alá !" Es a szélvihar Nyugodtan híja. Elvonult, elment : Mond a leányka : A fiu és a leány „Van még egy hijja. Mesél odabent : Kemény a földje : „Majd, ha megnövünk, Mohhal kirakom, Szebb házunk épül . . Talán virággal „És sohasem lesz Teleaggatom". Virágok nélkül". Tóth Pál.