A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1900. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

kitva. A fokon sima, kopott felülete lévén, következtethetjük, hogy használatban is volt. A kőeszköz anyag a andesit — Buday tanár úr, meghatározása szerint — tehát nem az az anyag, melyet a classikus franczia földi őslakók használtak, de nálunk az az anyag nem volt kapható, mig ez az anyag kézügyben volt s megtette azt a szolgálatot, a mire szükség volt. Nem oly éles mint a kova, nem oly erős és kemény, de elég súlyos, velős csont széttörésére, ék beverésre; támadásra, védelemre használhatták. Miután hömpölygetett, durva diluvialis kavicsban találtuk, felvethető az a kérdés, nem a természet alkotta-e ezt az alakot? ... A természet alkot éket, koczka és gömbszerű bunkót stb., de ki van zárva, hogy olyan tervszerű éleket alkosson, melyek eszközünkön látszanak s a hasitás által nyert négyoldalú oszlopot ékké alakitsák. Ily kődarab útját a diluvialis vizáramban, rohanó kova s más kőtársai között nem kényelmes ágyban teszi meg, hanem oly erős ütődések között, melyek éleit biztosan másként alakították volna, sot eltörött volna, mig feltehető, hogy a természet működése ily alakot hoz létre. Eszközünk tehát itt közel készülhetett s nem hosszú uton rohant koágyában tovább. Az anyag vidékünkön előfordul a Hegyalján, de hogy a Szinva, vagy a Sajó vidékén előfordul-e, nem tudom. Találtunk valamivel magasabban az alsó loszszerű réteg felett téglaszerü rögöt, több helyen. Molnár János tanár vett ki egy darabot többünk jelenlétében s magam is találtam ilyet apróbb darabban. Itt is felvethető az a kérdés, nem természetes tűz alkothatta-e ezt az égetett rögöt ? Erre a kérdésre válaszunk a következő. Az égetett föld (téglaszerű rög) diluvialis kavicsban volt. Ha nem is messziről, de mégis a többi kavicscsal együtt rohant mostani fekhelyére. Erre vall az a körülmény, hogy gömbölyűre volt alakulva. Világos, hogy mi kisebb darabban találtuk meg, mint a hogy a vizforgatagba belekerült. Még akkor is jókora diónagyságu darab volt s azóta már kétfelé tört és porlódott s mégis elég darab, hogy azt ugy a neolitkori tűzpad darabjaitól mint más egykori égetett