Janó Ákos: Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma. (Documentatio Borsodiensis 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

BEVEZETÉS

A Hazafias Népfront sárospataki Honismereti Bizottsága a város történeti és néprajzi monográfiájának elkészítését tervezi. Munkánk egyik célja, hogy ezt a vállalkozást az eddigi helytörténeti, helyismereti kutatások eredményeinek áttekintésével, összegezésevei segítsük. A bibliográfiai munka a vidékre vonatkozó tudományos eredmények mellett a helyismereti irodalom hiányosságait is feltárja, s ráirányíthatja a figyelmet az eddig feldolgozatVm területekre, a kutatás által nem érintett vagy kevésbé kimunkált részletkérdésekre is. Munkánk során Sárospatak város történeti és néprajzi irodalmának lehetőség szerinti teljes összegyűjtésére törekedtünk. A város azonban sem történeti, sem néprajzi vonatkozásban nem választható el attól a földrajzi környezettől, azoktól a környékbeli településektől, amelyekkel évszázadok során együtt élt és amelyek népével a város lakossága ethnikai és kulturális közösséget alkotott. A tudományos megközelítés is mindig csak nagyobb területi összefüggések figyelembevételével történhetett. Ez a szemléletmód fejeződik ki abban, hogy a Sárospatakra vonatkozó történeti és néprajzi ismeretanyagot szélesebb körbe ágyazva kívánjuk megjelentetni. Az a keret, amely a város múltjának vagy hagyományos népi kultúrájának földrajzi, tematikai határait alkotja, esetenként változó,, tágítható vagy szűkíthető volt. A közigazgatás, a belső szervezeti és intézményi élet a település szűkebb keretein belül szemlélhető, de az oktatás és iskolázás magasabb szintje, az ősi kollégium és a tanítóképző szerepe túlnő a város határain, s nagyobb sugarú hatókörben érvényesül. A sárospataki vár, s egyben a várhoz tartozó, kiterjedt uradalom birtokosai gyakran az országos, sőt európai politikai élet meghatározó személyiségei voltak, sárospataki szereplésük az országos politikai eseményekkel együtt értékelhető. A gazdasági élet terén a város a hegyvidék és alföld jellegzetességeit ötvözi, a pásztorélet, mezőgazdasági kultúra és a fejlettebb szőlőművelés hagyományai mellett az ásványbányászatnak, kőfejtésnek, fafeldolgozásnak is emlékei vannak. A várost földrajzi helyzete és a Bodrogon való átkelés lehetősége már a középkorban a nemzetközi kereskedelem áramkörébe vonta, ami a városi fejlődést nagyban elősegítette. Az újabb időkben is, változó vonzáskörzettel, de mindig valamiféle központi szerepkörrel, a