Janó Ákos: Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma. (Documentatio Borsodiensis 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)
BEVEZETÉS
vidék települései között egyre jelentősebb helyet foglal el. A helytörténeti, néprajzi adatközlések, leírások, cikkek, tanulmányok és önálló kiadványok bibliográfiai adatainak összegyűjtését három tájegységre vonatkozóan végeztük. Ez a három táj az Eperjes-Tokaji érchegység, ennek is főként a mai Magyarország területére eső része, amit általában Zempléni-hegységn ek nevezüik; a Zempléni-hegység keleti-délkeleti lejtői, a bortermeléséről híres, s külön kultúrtájat képező Hegyalja , valamint a Tisza-Bodrog-Latorca által határolt alföldi jellegű táj, az úgynevezett Bodrogköz , illetve ennek a területnek a mai Magyarországhoz tartozó része. Természetesen, különösen a régebbi irodalom vonatkozásában, nem kerülhettük el a "történeti" Zemplénnel foglalkozó általános ismertetéseket, amelyek szűkebb tájegységeink megismertetését is szolgálják, s amelyek a fenti vidékeknek a nagyobb tájegységgel való természeti, történeti, ethnikai és kulturális kapcsolatait, összefüggéseit mutatják. így az egész egykori Zemplén megyére vonatkozó történeti, néprajzi irodalomból is figyelembe vettük azokat, amelyek a Zempléni-hegységre, a Hegyaljára vagy a Bodrogköz déli részeire vonatkozóan is hasznos adatokkal szolgálnak. Mivel a néprajzi leírások száma jóval kevesebb, az adatok szórványosabbak, tartalmilag hézagosabbak, azokat szélesebb körben kutattuk fel, s gyűjtöttük össze bibliográfiánkba. A feldolgozott irodalom döntő többségét azonban így is a mai országhatárainkon belül eső három tájegység történeti és néprajzi ismeretanyaga, ezen belül pedig Sárospatak múltjának, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének tudományos irodalma, a városismertető leírások, hírközlések alkotják. Az a terület, amelynek történeti, néprajzi irodalmát a bibliográfia a részletekbe menően tartalmazza, Sátoralajújhelytől Szerencsig és Tokajig, a Zempléni-hegysétől a Bodrogköz legkeletibb részéig (Károlyfalva, Makkoshotyka, Komlóska, Erdőhorváti, Erdőbénye, Tállya, Mád, Tarcal vonalától keletre Zemplénagárdig) terjed. Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj a feldolgozott terület határait alkotják, s ezek a települések tájilag, s történetileg inkább a szomszédos területekhez, a Hegyközhöz, illetve a Taktaközhöz kapcsolódnak. Az ezekre a helységekre vonatkozó helyismereti irodalomból csak a legfontosabbakat vettük fel, azokat a kiadványokat, cikkeket és tanulmányokat, amelyek az említett három tájegységgel való együttélésüket mutatják. Sátoraljaújhelyről, de akár Tokajról és Szerencsről is, a helységek bő törté-