Janó Ákos: Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma. (Documentatio Borsodiensis 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

BEVEZETÉS

veket növekvő számsor szerinti arab szánokkal látták el, s a további­akban az egyes irodalom tételeket e számokkal fejezték ki. Az a szám­rendszer, amit az adott bibliográfiai feldolgozásban alkalmaztak, se­hol másutt nem volt érvényes, csak a kötet saját keretein belül. A számok a műről, amelyet helyettesítettek, semmit nem árultak el, az emlékezetben semmihez sem kötődtek, a bibliográfiákat szárazzá, hasz­nálatukat nehézkessé tették. E szempontok miatt szakítottunk a jelö­lésnek e kialakult gyakorlatával, s megkíséreltük bevezetni és bibli­ográfiánkban alkalmazni a tudományos munkák műhelyeiben mindjobban elfogadott újabb jelölési módot. A művek rövidített formában történő jelölésének elsősorban a mu­tatóban van jelentősége. Anélkül, hogy a talált jelzést a címleírás­sal azonosítanánk, azonnali információt kapunk a szerző személyét és a mű megjelenési idejét illetően. Ez a két adat sok esetben elég tá­jékoztatást nyújt ahhoz, hogy az általa kifejezett mű értékét, hasz­nálhatóságát és tudományos hitelét megítéljük. E mellett a jelölés módja nem esetleges, nem függ a műnek a bibliográfiai besorolási he­lyétől, mert sem a név, sem a megjelenés éve a jövőben nem változik. A helytörténeti tevékenység gyakorlata során ez a jelölési forma az emlékezetben rögződhet, s a hivatkozásoknál a művek bibliográfiai a­da tainak itt megadott, rövidített formában történő használata szokás­sá, konvencióvá válhat. Az újabban készült bibliográfiák a rövidítéseknek néha áttekint­hetetlen sorát tartalmazzák. A rövidítéseknek a tömege is gyakran megnehezíti a kiadvány használatát. A jelek értelmezésének mind visz­szatérő gondjai, a rövidítések feloldásának próbatételei, a mindunta­lan visszakeresések, gátolják a tájékozódás folyamatosságát. Bibliog­ráfiánkban ezért csak a legszükségesebb rövidítéseket alkalmaztuk. A megyei és helyi folyóiratok, hírlapok megnevezéseit rövidített formá­ban adtuk, mivel ezek leggyakrabban fordulnak elő, egyéb folyóiratok, napilapok esetében rövidítéseket nem használtunk. A gyűjteményes kötetekben előforduló cikkek, tanulmányok szerző­jének megnevezése és a dolgozat címének leírása után a kötet rövidí­tett formájú bibliográfiai jelét adtuk meg, amelyben a munka megta­lálható. A gyűjteményes kiadványok a betűrendes címleírásban a szer­kesztő nevével szerepelnek. A címleírásokhoz az adatgyűjtést 1983. december 31-én lezártuk. Az ezt követően megjelent helytörténeti, s néprajzi munkákat már nem

Next

/
Thumbnails
Contents