KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
nemzetőrnek, az esztendő végén pedig már a borsodi veres szalagosok között találjuk. Az abszolutizmus idején közhivatalt nem vállalt. Ellenkezett ez politikai meggyőződésével. I850től 1859-ig volt a tiszáninnen egyházkerület világi jegyzője, 1851-ben a tiszamelléki tüzkártéritő egyesület ügyésze és jegyzője volt. Ugyanebben az évben vállalt a takarékpénztárnál is úgynevezett ügyészi, azaz jogtanácsadói állást. Az osztrák törvényekből csak 1855-ben tett vizsgát. Schmerling alatt is maradt az ügyvédi pályán, s a takarékpénztárnál a titkári hivatalt is viselte. Később azonban erről a nehéz és felelősségteljes posztról lemondott, s csak a titkári hivatalt tartotta meg. 1885-ben vált meg ettől a posztjától s vonult nyugdijba. Elete utolsó évtizedében orvosa már tudta róla gyógyíthatatlan szivbetegségét,neki magának azonban nem árulta el. S mint naplója arról igen részletesen be is számol, nagyon gyakran megfordul egészsége ápolása végett a kor hires fürdőhelyein, igy többek között Balatonfüreden, Párádon, s a viz segítségével hozta rendbe mindig valamelyest egészségét. Egyébként is alkatilag gyenge fizikumú ember lehetett. 1845-ben a súlya hatvan és fél kiló volt, 1847-ben azonban már jónéhány kilóval meghízott, ekkorra hetvenegy és fél kiló volt. I830ban egy igen súlyos tüdőgyulladáson esett át, amit vagy nem tudtak rendesen kikezelni, vagy maga Miklós nem viselte el szívesen a betegséget, s az ágynak nagyon korán bucsut mondott. Ettől kezdve igen könnyen meghűlt, s gyakran betegeskedett. Bátyja Samu is elismeri., hogy fivére hipochonder 19 volt, bár megvolt rá az oka. Szűcs Miklós sohasem nősült meg. Életében egyszer csalódott, ezért másodszor másnál nem próbálkozott. Nem tudjuk kiben csalódott, s csalódásáról is csak bátyja irja naplójában a következőket: "Csalódása, moly miatt nőtlen maradt, jóságának könnyelműek által lett kizsákmányoltatása bizonyosan növelték szivbaját.Miklós sohasem tesz említést naplójában arról a lányról, aki iránt szerelmet érezhetett. Egy helyütt 1855-ben a következőket jegyzi naplófüzetébe: "april 15-17-ig igen nevezetes napok életemben, nagy csalódás, - de
