KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)
A naplóíró Szűcs Miklós
jobb volt Így, mint a következés megmutatta. Ez a csalódás mély nyomot hagyhatott lelkében. Hypochondriajának talán egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy a halál gondolata már egészen fiatalember korában foglalkoztathatta, olyankor, amikor mások az élethez még a legmerészebb álmokat fűzik. Üzlettársai, Bertalan és Kálmán is gyakran felingerelhették, hiszen mint erről is több helyütt vall, meglehetősen köny21 nyelmüen gazdálkodtak. Csalódása 1855-ben történt. Ettől kezdve fokozatosan elzárkózik mindenkitől, s harcmincöt évesen vált öreg emberré. 0 maga mindezt azzal magyarázza, hogy a miskolci iskolában nem az életre készítették fel, hanem valamiféle tudományos pályára. Többször panaszkodik szülővárosa iskolájára. Már 1843-ban foglalkoztatta szívbetegsége. Elhatározta, hogy nem szól orvosának, mert - mondja - a szivén orvosok sem tudnak segíteni, ha a természetes gyógyszerek nem segítenek, akkor felesleges minden orvosi beavatkozás: "legtöbb sikert testi gyakorlatoktól várhatnék, de az én életnemem mellett ezekre kevés az alkalmam." Világnézetét a család múltja, s osztályhelyzete határozta meg. Bátyja Samu és az ő világnézete között alig találhatunk különbséget. A vallási türelem hivei voltak mindketten, hittek Istenben, ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy az egyházi embereket, vagy az egyház helytelen lépéseit meg ne bírálják. Miklós azonban közelsem oly vallásos, mint Sámuel. Miklós tudatosan készült az életre és a politikára. Elete fordulását nem a gondviseléstől remélte, hanem bizton vallotta, hogy kinek kinek saját magának kell az életét felépítenie. Butykai bukása a családnak mintegy 12 0O0 forint veszteséget jelentett, fájdalmasan érintette ez Miklóst, később is gyakran forgatja pénzét különféle vállalkozásokban részvény formájában, gazdálkodik, ahogyan a gazdálkodásban minden reformkori fiatalember hitt. Szűcs Miklós mert és tudott 'is vállalkozni. Életét nem kötötte le annyira a mindennapok gondja, mint bátyjáét, Sámuelét, a vallás dolgaival nem is igen sokat törődhetett. S ha már mindenképpen csak a két testvér világnézetének összehasonlításával tudjuk mindazt kifejezni, amit