Végvári Lajos: A XX. század magyar festészete a miskolci képtárban - Borsodi kiállítás vezetők 1. (Miskolc, 1975)

Bevezető

már az alföldi városban készült, de még a nagybányai természetlátást követi.

Külön utakon járt Fényes Adolf (1867- 1945). A század végén kezdte pályafutását a szociális igazságtalanság ellen küzdő német festők (weimari iskola) tanítványaként. Legjelentősebb festői alkotása a Szegény ember élete c. képciklus, amelynek nagy részét Szolnokon festette. Kezdetben sötét színekkel fejezte ki alakjainak fájdalmas sorsérzését, később a szolnoki táj festők hatására művészete színesebbé vált. A ciklusnak ehhez a csoportjához tartozik Asztalos c. képe, (4. kép) amely a részvétkeltés eszközeiben Munkácsy Ásító inas c. képére emlékeztet.

Ebben az időben kezdte pályafutását a sajó- ecsegi születésű Mokri Mészáros Dezső (1881-1969) a naiv művészet egyik úttörője Magyarországon. Fantasztikus világokat sejtető festményei (12-13. kép) nyugtalan életének élményeit, utazásainak benyomásait összegezik a népművészetre jellemző formában. Művészete Csontváry és Gulácsy álom-világ ábrázolásával rokon, vagyis azok közé tartozott, akik a művészetet ki akarták vezetni a naturalizmus tényszerű látásmódjából.

1905 körül a nagybányai festészetnek ellenzéke támadt. A kiindulópont Rippl-Rónai József (1861—1927) aki Munkácsy műhelyéből a századforduló francia mestereihez talált. Dekoratív — intim szépségeket kereső művészete egy ideig befolyásolta világhírűvé vált francia barátait, Maillol-t a szobrászt, valamint Bon- nardt és Vuillardot. Életöröm és szeretet árad Lányok a kertben című festményéből (7. kép). Kaposvárott festette, Franciaországból való hazatérése után. A kép az impresszionizmushoz kapcsolódik eleven, harsogó színeivel, de a formák alakításának dekoratív szándéka már az új törekvések jele. Így ötvöződik egybe mun- 8