Végvári Lajos: A XX. század magyar festészete a miskolci képtárban - Borsodi kiállítás vezetők 1. (Miskolc, 1975)

Bevezető

jobb alkotása a Képtárunkban szereplő Búzamező c. festménye (10. kép).

Szinyei kortársa volt a XIX. század egyik legnagyobb realista mestere Munkácsy Mihály (1844-1900). Életének java részét Párizsban élte le, személyében a magyar művészet átmenetileg világhírt szerzett. Bár népi ihletésű, drámai feszültséggel és festői indulatokkal telített művészetét az impresszionizmus hamarosan háttérbe szorította, de munkásságának tanulsága tovább gyűrűzik a magyar festészetben. Képtárunkban két művész munkáin mutatható ki Munkácsy példájának követése. Rudnay Gyula (1878—1957) az egyik, aki a sötét és világos ellentéteire épült kompozícióinak feszültségét meleg tónusú színekkel oldotta fel. Rudnay egyik kedves témája volt a XVI-XVIII. századi magyar élet jeleneteinek megfestése, mintegy pótolni akarta a török megszállás idején stagnáló magyar festészet hiányzó emlékeit. A 6. számú festmény is ilyen szándékból fakadt: a régi magyar élet romantikus képzelettel ábrázolt figuráit láthatjuk rajta. A másik művész Holló László Csendélete (8. kép) jól reprezentálja a színek fojtott drá- maiságával alakító realista festészetet, az ún. alföldi iskolát.

A huszadik század küszöbén 1896-ban létrejött a nagybányai művésztelep, melynek tagjai Hollósy Simon (1857-1918) lelkesítő irányításával az akadémiák légköréből visszataláltak a természethez, mint az „őszinte és tiszta” érzés forrásához.

A nagybányai telep Szinyei Merse Pált tekintette példaképének és elődjének. Midőn Szinyei Mersét 1905-ben kinevezték a Képző- művészeti Főiskola élére, azzal kezdte munkáját, hogy a nagybányaiak legkiválóbb képviselőit meghívta tanárnak. Így került fontos nevelő, irányító posztra a nagybányai festészet 6