Végvári Lajos: A XX. század magyar festészete a miskolci képtárban - Borsodi kiállítás vezetők 1. (Miskolc, 1975)

Bevezető

ristája volt, de helyt kaptak a társaságban az alföldi expresszív realisták (Tornyai, Koszta, Nagy István sőt Vaszary és Márffy is). A Szi- nyei-társaság tagjai voltak a törzskávéházukról „Gresham”-csoportnak nevezett művészek. A Gresham-csoport Ferenczy Károly tragikusan abbamaradt komponáló-szimbólikus művészetéből indult ki: de mindazt elfogadták századunk festői újításaiból, amelyek nem mondtak ellent természetelvű hitvallásuknak. Szőnyi István (1894—1960) például Rembrandt fénykultuszát, Uitz monumentalitását éppúgy művészetébe építi, mint Cézanne elveit, vagy Bonnard líráját. Képtárunkban bemutatott falfestmény terve (51. kép) a felszabadulás után készült. Az olasz reneszánsz nagyvonalú szerkesztésmódját idéző kompozíciója telt, fénylő színeivel és emberi bensőségével ragad meg.

A „Gresham” másik mestere Bernáth Aurél (1895- ) a csalódott új generáció fájdalmas magányát, intellektuális gyötrődéseit fejezi ki. Az elveszett illúzió utáni nosztalgia csendül meg bensőséges lírájában. Hegyszakadék c. képe abból az időből való, midőn az absztrakt művészettől visszatért a természetelvhűséghez (14. kép). Méltó párja ez a kép korai korszaka főművének, a Riviera-nak. A „Gresham”-cso- porthoz csatlakozott az emigrációból hazatért Berény Róbert (1887-1953), aki meghasonlott korábbi avantgardista magatartásával, és a természet szépségeit kutatta kifinomodott színeivel. Képtárunkban látható műve Ferenczy Béni szobrászművész arcmása, találó portré a gazdag érzelemvilágú mesterről (15. kép).

A „Gresham” művészeivel szoros kapcsolatban áll Egry József (1883—1951) a Balaton nagy festője (28. kép). Egry dekoratív színei, dinamikus vonalai nem a tóparti fények és látványok optikai ábrázolására törekszenek, hall nem egy olyan életszemlélet kifejezésére,