Végvári Lajos: A XX. század magyar festészete a miskolci képtárban - Borsodi kiállítás vezetők 1. (Miskolc, 1975)

Bevezető

a vibráló fények közt, melyek szinte felgyújtják izgatott színeit. Ezekkel az eszközökkel fejezi ki a színházi világ lobogó káprázatát. Márffy Ödön (1878—1959) abban emlékeztet az expresszionistákra, hogy a fény, a szín és vonal dinamikus hatásait keresi. Nem látványt fest, hanem látomást (18. kép). Lovasok a vízparton c. képe a nagyvárosban élő ember vágyakozását fejezi ki, a szabad, kötetlen élet iránt.

A magyar művészet alakulásának egyik útját a Nyolcakból kiinduló, a formát szerkesztve hangsúlyozó, súlyos társadalmi érdekű mondanivalókat jelképes módon kifejező expresz- szionisták jelentik. Uitz Béla (1887 — 1970) a vezető mester: elkötelezett harcos magatartása nemcsak plakátjaiban, de grafikai sorozatában is megnyilvánul. Átmenetileg hatása alá került a nagybányai telepen felnőtt generáció nagy része. 1919 után sok társával együtt emigrált. A külföldre szakadt magyarok művészeti törekvései a következetes avantgardizmustól egészen a sztálinizsdánovi elméletet követő naturalizmusig minden árnyalat jellemzi.

A két világháború közti időszak az ellen- forradalom korszaka Magyarországon. Az első évek után kissé megenyhült a terror, és a kialakult látszat-liberalizmus lehetővé tette a szellemi élet fellendülését. Ennek a periódusnak egyik sajátossága, hogy kezdetben konzervatív, sőt majdnem feudális ízlésű az újraszerveződő képzőművészeti élet. Az elburjánzó kincstári naturalizmus elleni védekezésül a nagybányai művészet még élő képviselői és a rokon törekvésű pályatársak megalapították a Szinyei Merse-társaságot, amely lényegében az egy évtizeddel korábban létrehozott MIÉNK irányvonalát követte. A társaság egyik kezdeményezője Csók István (1865-1961) a magyar impresszionizmus derűs szemléletű kolo- IQ