Begovácz Rózsa – Burján István – Vándor Andrea: Baranya népművészete (Pécs, 2008)

Lakásbelső,bútorok

tek flóderezett vagy egyszínűre festett bútorokra, majd később ezeket felváltotta a gyári bútor. A régi rendben minden bútornak megvolt a maga szigorú rendeltetése, melyhez sok hagyományos szokás kapcsolódott. A hagyományok bomlásával ezek megszűntek, és a bútorok megkezdték vándorlásukat, a házban új helyet kapva, mielőtt a megsemmisítés vagy jobb esetben az eladás sorsára jutottak. A magyar parasztság használatában a bútorok sorát kétségtelenül a láda valamilyen formája nyitotta meg. Az ácsolt ládák magyarországi használatáról a 13. sz. végétől rendelkezünk adatokkal. A korabeli iratokban a scrinium elnevezéssel találkozunk - e név maradt fenn a Dél-Dunántúlon szláv közvetítéssel a szökröny szóban. Az Alföldön és a Felvidéken szuszék, Szlavóniában pedig kócsag néven emlegették ezt a ládafajtát. Területünkön a két legkorábbi adat az 1389-es mersei (Somogy m.) és 1513-as dencsházai (Baranya m.) ládára vonatkozik. A láda anyaga mindig keményfa, általában bükk. Gyűjteményünk alapján megállapítható, hogy az ormánsági ládák néhány darabja tölgyfából készült. A ládák készítésének alapvető jellemzője, hogy a felhasznált anyag mindig bárdolt, fűrész és gyalu nélkül faragott fa volt. Összeépítésük pedig a részek egymásba eresztésével és nem csapolással történik. A szökröny külsejét kizárólag bevésett vagy karcolt (hornyolt) geometriai dísz borítja. 13