Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Képző- és Iparművészeti Osztály

Tulipán kehely, 1899 Formaszám: 5690 Fehércserép, eozintechnika, Itsz.: 51.4843 magasság: 24,5 cm, átmérő: 8 cm. A 19. század utolsó évé­­ben készült tulipán kehely az új stílus, a szecesszió minden jellegzetességét mutatja. A szecesszió a tárgyi környezet teljes át­alakítására, esztétizálására törekedett. Az új felfogás értelmében fel lehet és fel kell számolni a használati tárgyak és a művészet vilá­ga közötti határvonalat. A művészek a formai gaz­dagság érdekében törté­neti eredetű kézműves el­járásokat újítottak fel. Ezek sorába tartozik a re­dukált lüszter, amelynek sajátos változata a gyári körülményekre adaptált eozin technika, Zsolnay Vilmos és Wartha Vince közös találmánya. Zsolnay Vilmost külö­nösen foglalkoztatta az új technika segítségével, az irizáló felü­letek révén elérhető könnyed, üvegszerű hatás, amely gyakran érvényesült a századforduló éveiben készült díszműveken. A for­ma maga is az üvegtechnikából ered, egyúttal megfelel a sze­cesszió azon törekvésének, hogy a kerámián is az autonóm plasztikákra jellemző szabad formálás érvényesüljön. A tulipán kehely igen népszerű lehetett. A formakönyvekben több, mint százféle variánsa található, e változatok tervezője is­meretlen. Nikelszky Géza visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a műves és kifinomult mintázás a formakészítő Ruzsinszky fivére­ket dicséri. A Zsolnay-gyárban dívó szokásokból arra következ­tethetünk, hogy a sorozat nem egy tervező munkája. A tulipánforma másutt is népszerű volt a századforduló éveiben, Magyarországon azonban sajátos szimbolikus szerepet is ka­pott. A népi díszítőművészetben és általában a nemzetinek te­kintett ornamentális hagyatékban betöltött szerepe révén a nemzeti identitás kifejezője lett. 134

Next

/
Thumbnails
Contents