Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)
Képző- és Iparművészeti Osztály
Tulipán kehely, 1899 Formaszám: 5690 Fehércserép, eozintechnika, Itsz.: 51.4843 magasság: 24,5 cm, átmérő: 8 cm. A 19. század utolsó évében készült tulipán kehely az új stílus, a szecesszió minden jellegzetességét mutatja. A szecesszió a tárgyi környezet teljes átalakítására, esztétizálására törekedett. Az új felfogás értelmében fel lehet és fel kell számolni a használati tárgyak és a művészet világa közötti határvonalat. A művészek a formai gazdagság érdekében történeti eredetű kézműves eljárásokat újítottak fel. Ezek sorába tartozik a redukált lüszter, amelynek sajátos változata a gyári körülményekre adaptált eozin technika, Zsolnay Vilmos és Wartha Vince közös találmánya. Zsolnay Vilmost különösen foglalkoztatta az új technika segítségével, az irizáló felületek révén elérhető könnyed, üvegszerű hatás, amely gyakran érvényesült a századforduló éveiben készült díszműveken. A forma maga is az üvegtechnikából ered, egyúttal megfelel a szecesszió azon törekvésének, hogy a kerámián is az autonóm plasztikákra jellemző szabad formálás érvényesüljön. A tulipán kehely igen népszerű lehetett. A formakönyvekben több, mint százféle variánsa található, e változatok tervezője ismeretlen. Nikelszky Géza visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a műves és kifinomult mintázás a formakészítő Ruzsinszky fivéreket dicséri. A Zsolnay-gyárban dívó szokásokból arra következtethetünk, hogy a sorozat nem egy tervező munkája. A tulipánforma másutt is népszerű volt a századforduló éveiben, Magyarországon azonban sajátos szimbolikus szerepet is kapott. A népi díszítőművészetben és általában a nemzetinek tekintett ornamentális hagyatékban betöltött szerepe révén a nemzeti identitás kifejezője lett. 134
