Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)

Képző- és Iparművészeti Osztály

Maróti Géza: Kacsás kút, 1906

Pirogránit, eozin technika, magastüzű máz, Itsz.: 95.6.1-37. átmérő: 276 cm, magasság: 126 cm.

A kút az 1906-os Milánói Világkiállítás pavilonjába készült, amelynek tervezője szintén Maróti Géza. A pavilon jelentősége többek között abban állt, hogy ez volt az első eset az Osztrák- Magyar Monarchia fennállása óta, hogy Magyarország önálló pavilonnal szerepelt egy világkiállításon. A kiállítás előcsarnokának barlangszerűen kiképzett részletei a természeti erők jelenlétére utaltak, díszítésében meghatározó volt a Zsolnay kerámia: a falakon sejtelmes kék-zöld színekben pompázó vagy stilizált virágokat ábrázoló eozin burkolat, az előcsarnokot övező konzolokon eozin vázák, a kiállítótérben kutak és szobrok eozinmázas kivitelben, többek közt Ligeti Miklós népszerű Anonymus szobra.

A gyűjteményben található Kacsás kút azonban nem innen származik, hanem az 1907-ben megrendezett Pécsi Országos Kiállítás Zsolnay pavilonjából. Története nem kevésbé kalandos, mint a milánói kúté. A pécsi kiállítás szervezőbizottságának elnöke Zsolnay Miklós volt, aki a kutat ajándékul adta a városnak, egy leendő kultúrpalota számára. A palota építése elmaradt, így a Kacsás kút a polgári kaszinó udvarára került, amely a második világháborút követő évtizedekben helyőrségi klubként működött. Itt a kacsák súlyos sérüléseket szenvedtek, majd egy állatkerti kitérőt követően 1981-ben kerültek a múzeum gyűjteményébe. Rekonstrukciójukra az új állandó kiállítás kapcsán került sor.

Míg a Milánóba készült példány talapzata és kávája siklósi márvány volt, a gyűjteményben található kút kávája pirogránit, gyöngyházfényű, magastüzű mázas kivitelben Sikorski Tádé terve alapján.

135