Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)
Képző- és Iparművészeti Osztály
A Zsolnay Múzeum 2007 szeptemberében megnyílt új állandó kiállítása az 1870-es évektől az államosításig terjedő korszakot tekinti át a díszkerámiákon keresztül, illetve kiegészült a Zsolnay építészeti kerámia bemutatásával, A kiállítás az 1870-es években gyártott historizáló építészeti elemekkel kezdődik. A 80-as évektől az alapanyag és a technológia fejlesztése révén a Zsolnay kerámia egyre elismertebbé vált. Szaporodtak az olyan nagy, egyedi megoldásokat igénylő feladatok, mint a máriafalvi gótikus templom vagy a budavári Nagyboldogasszony templom rekonstrukciója, amelyekből a kiállításon impozáns részletek láthatók. A 90-es évekre Zsolnay Vilmos kifejlesztette a pirogránitot, amely az épületek külső és belső dekorálására egyaránt alkalmas volt. Elsőként Steindl Imre alkalmazta a pirogránitot a Parlament épületének külső és belső díszítésében az 1890-es években. A budavári palota Hauszmann Alajos által tervezett, a második világháborúban elpusztult Szent István termének a gyűjteményben fennmaradt díszítőelemei szintén bemutatásra kerültek. A századfordulón Lechner Ödön munkássága a magyaros szecesszió építészeti formanyelvét alapozta meg az Iparművészeti A Zsolnay Múzeum kapuja A Zsolnay Múzeum kertje 131
