Vándor Andrea (szerk.): Múzeumi kalauz. A Janus Pannonius Múzeum és a Kanizsai Dorottya Múzeum - Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának gyűjteményei (Pécs, 2008)
Képző- és Iparművészeti Osztály
Múzeum, a Földtani Intézet és a Postatakarék épületén a színes mázas pirogránitban rejlő lehetőségekre alapozva, A Zsolnay-gyár történetében jelentős szerepet játszottak a világkiállítások, amelyek közül az 1906-os Milánói Világkiállítást a Kacsás kút (Maróti Géza, munkája) az 1911-es Torinói Világkiállítást a Vízudvarba készült, Pogány Móric és Nikelszky Géza által tervezett berendezési tárgyak, burkolólapok képviselik. A kiállítótérhez kapcsolódó folyosón válogatást mutatunk be a gyár legjellegzetesebb, művészi igényű vagy egyedi megrendelésre készült burkolólapjaiból. Az építészeti kerámia kiállítást érintőképernyős számítógépes program egészíti ki. Az emeleti termekben a korábbihoz hasonlóan a Zsolnay díszművek kerültek elhelyezésre kronológiai sorrendben. A keleti oldalon kialakított kis helyiségben Zsolnay Vilmosra emlékezünk a róla készült portrék, kísérleti darabjai és festménye segítségével. A díszkerámia kiállítás nyomon követi a legjelentősebb tervezők munkásságát és a legjellegzetesebb technikákat, mindenekelőtt az 1878-as Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert porcelánfajanszot és az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon bemutatott eozin technikát. Különös hangsúlyt kapnak a tervezők. A családtagok küzül Zsolnay Vilmos két leánya, Teréz és Júlia, az utóbbi lengyel származású férje, Sikorski Tádé, vagy a szecessziós korszak tehetséges, fiatal iparművészei. A kiállítást a nyugati szárnyban a két világháború közt készült díszedények, porcelán plasztikák zárják. A látogatók számítógépes program segítségével kapnak képet a művészi igényű kiviteli tervekről. A folyosón kis technikai bemutató található, a kiállítás a család személyes tárgyaival berendezett Zsolnay emlékszobával zárul. 132 A 2007-ben nyílt állandó Zsolnay-kiállítás
