Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
2 Üvegedény, Pécs, Szent István tér 12. 43. sír, Kr. u. 4. század, m.: 22,2 cm, d.: 6,3. cm, vékonyfalú, kétfülű üvegedény. Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály, Fülep Ferenc 1969-es ásatása, ltsz.: R.69.35.1 Glass vessel, Pécs, St. Stephen Square 12 grave 43, Fourth century AD, Ht.: 22.2 cm, D.: 6.3. cm, Thin-walled, two-handled glass vessel, Janus Pannonius Museum, Archeology Division, Ferenc Fülep 1969 excavation, Inv. nr.: R.69.35.1 A sírból előkerült antropológiai anyag elemzése nem csak a halott nemének és életkorának meghatározását teszi lehetővé, hanem a csontok sérülése, kopása, állaga alapján következtethetünk az életmódra és táplálkozási szokásokra is. A hamvasztásos sírokból előkerült égett, kalcinált csontok is lehetővé teszik az ilyen elemzéseket. A temetők tehát a régészeti korok fontos társadalomtörténeti forrásai, alapos elemzésük lehetőséget nyújt az adott kor számos területének rekonstruálására. A kiállítás néhány, a múzeum által feltárt temetőn keresztül ad keresztmetszetet Baranya megye temetkezéstörténetéről, egyúttal bemutatva a kutatókat és korabeli kutatási módszereket. Eleinte a halottakat a település területén, gyakran a házak járószintje alá ásott sírgödörbe helyezték örök nyugalomra. A neolitikumrézkor átmeneti időszakában megjelentek a településekhez szorosan kapcsolódó sírcsoportok. Ilyen temetőt tárt fel Dombay János Zengővárkonyban is, ahol a lengyeli kultúra 24 sírcsoportja került elő, összesen 368 sírral. A halottakat a korra jellemző szokás szerint zsugorított helyzetben temették el, melléjük helyezve a túlvilági útravalót tartalmazó edénymellékleteket. A sírokat többségében keletnyugat és nyugat-kelet irányban tájolták. Előbbi esetben a halott a bal oldalán, utóbbiban a jobb oldalán feküdt. Rendhagyó esetben előfordult a dél-észak tájolás is, jobb oldalra fektetéssel. Ma már megmagyarázhatatlan a fejlevágás szokása, mely egyes sírcsoportoknál nagy lét-torical events may be reconstructed - with the proper caution and reservations, of course. In many cases a prehistoric ethnic group whose name is unknown will be named and categorized based on its burial customs; thus the two characteristic cultures of the Late Bronze Age are the burial mound and urn cemetery cultures. Analysis of the anthropological material unearthed from graves makes it possible to determine the age and sex of the deceased, and even to make deductions on the lifestyle and dietary customs based on injuries, wear and texture of the bones. Burned, calcified bones from ash graves also permit this sort of analysis. Consequently cemeteries are an important source of social history for archeological eras, and thorough analysis makes it possible to reconstruct many aspects of the given period. Through a few cemeteries excavated by the museum, the exhibition gives a cross-section of the burial history of Baranya County, while simultaneously presenting the researchers and the research methods of their day. In earliest times the dead were laid to rest inside the area of the settlement, often in a grave dug under the entryway of the houses. In the transitional period between the Neolithic and Copper Ages grouped graves closely linked to the settlements appear. A cemetery of this sort was also unearthed in Zengővárkony by János Dombay, where 24 grave groups from the Lengyeli Culture were discovered, for a total of 368 graves. The dead were buried in the fetal position, the characteristic custom of the period, with pottery for their journey in the afterlife placed beside them. The majority of the graves were oriented in an east-to-west or west-to-east direction. In the former case the dead lay on its left side, and on its right in the latter. South-tonorth orientation also occurs in exceptional cases, the body lying on its right side. At present there is no explanation for the custom of beheading which appears in large numbers in some grave groups: in graves unearthed characteristically with an abundance of accoutrements, the skull is missing. However, it is also possible that the archeologist in these cases failed to notice the skull bones, which are thin and deteriorate easily, and incorrectly concluded the absence of the skull. In keeping with the custom of the time of excavation, only text and photographic documentation was made of the graves. In the Bronze Age a new burial ritual, cre-22
