Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
számban jelentkezett: a jellemzően gazdag melléklettel feltárt sírokból hiányzott a koponya. Feltételezhető azonban az is, hogy a ezekben az esetekben feltáró nem észlelte a vékony, könnyen elporladó koponyacsontokat, és ezért helytelenül a koponya hiányára következtetett. A temetőben feltárt sírokról a kornak megfelelően csak szöveges és fényképes dokumentáció készült, A bronzkor idején a Kárpát-medencében újabb temetkezési rítus, a halotthamvasztás szokása jelent meg. A halottakat máglyán elhamvasztották, a hamvakat pedig urnába helyezve, vagy anélkül temették a sírgödörbe, mellé rakva az edénymellékleteket. Ilyen, ún. szórthamvas temető 18 sírját tárta fel Szebényben Dombay János 1934-ben. A kor dokumentációs igényeinek megfelelően a sírokról csak szöveges és fényképes dokumentáció készült. A hamvak mellé helyezett, kézzel formált agyagedények a korra jellemző mészbetétes díszítéssel rendelkeznek, melyről a népcsoport a mészbetétes edények népe elnevezést kapta. A megformázott kerámiadény felületébe karcolt motívumokat mésszel töltötték ki, így a kiégetést követően az edények díszítése plasztikusabbá vált. A középső-bronzkor Baranya megyei temetkezéseinek tudományos feldolgozását Bándi Gábor végezte el. A Kr. u. 1. században, Pannonia provincia megalapításakor a hamvasztásos temetkezési mód volt a domináns a Kárpát-medencében. A hamvakat urnába, kőládába, téglából épített sírba temették el, de előfordulnak téglalap alakú, agyaggal kitapasztott, esetenként kiégetett sírgödrök is. Ismét felbukkant a késő-vaskorban eltűnt halomsíros temetkezés, melynek során a sír fölé gyakran igen nagy méretű halmot emeltek. A bennszülött arisztokrácia sok esetben a halomsírba temette kocsiját és a temetkezési szertartás során leölt lovait is. Ilyen kocsis temetkezés részletét tárta fel Kiss Attila Kozármislenyben. A világháborút követő időszakban megnőtt a régészeti dokumentációval kapcsolatos igény is, így az aprólékos munkával szakszerűen kibontott sírokat nagy pontosságú rajzokon is rögzítették a szöveges és fényképes dokumentáció mellett. Erre azért is van szükség, mert a sírok feltárása egyben rombolásukat is jelenti, hiszen a dokumentálást követően a síranyag és csontok kiemelésre kerülnek. Az előkerült bronz és vasveretek és a pontos dokumentációs rajzanyag alapján rekonstruálni lehetett a sírba temetett utazókocsit, amihez korabeli ábrázolások, és máshol feltárt kocsimaradványok adtak alapot. Az italikus mation of the dead, appears in the Carpathian Basin. The dead were cremated on a pyre, and the ashes were placed in an um or simply scattered into the grave, with pottery accoutrements beside them. Eighteen graves from a scattered ash cemetery were unearthed in Szebény by János Dombay in 1934. In keeping with the documentation demands of the time, only text and photographic documentation was made of the graves. The hand-formed clay vessels placed beside the ashes were decorated with limestone inserts characteristic of the era, from which the people were given the name lime-insert vessel culture. The motifs etched into the surface of the shaped ceramic vessel were filled with limestone, which after firing gave plastic decoration to the vessels. Scientific classification of the Middle Bronze-Era burials of Baranya County was done by Gábor Bándi. In the first century A.D. when the Roman province of Pannonia was founded, cremational burial was the dominant method in the Carpathian Basin. The ashes were buried in urns, stone chests, or tombs built of brick, but there are also cases of rectangular grave pits lined with clay or occasionally burned out. Reappearing after its disappearance in the Late Iron Age is the custom of burial mounds, where an often extremely large mound was erected over the grave. In many instances the native aristocracy also buried its chariot and its horses slain during the burial ritual in the mound. Part of one such burial with chariot was unearthed by Attila 2 Mázas kerámiaedény, Majs-Merse dűlő 13. sír, Kr. u. 4. század, m.: 13,3 cm, d.: 3,1 cm, mázas kerámiakorsó. Janus Pannonius Múzeum, Régészeti Osztály, Sz. Burger Alice 1964-es ásatása, ltsz.: R.65.6.1 4. Glazed ceramic vessel, Majs-Merse Lane grave 13, Fourth century AD, HL: 13.3 cm, D.: 3.1 cm, Glazed ceramic pitcher. Janus Pannonius Museum, Archeology Division, Alice Sz. Burger 1964 excavation, Inv. nr.: R.65.6.1 23
