Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
„Orbán püspök, isten szolgáinak szolgája. A dolog örök emlékezetére. Isten akaratából az apostoli méltóság legfelső helyére állíttatván, noha méltatlanul, mint az Úr minden nyájának pásztora, a ránk ruházott figyelmes szemlélődést - amennyire a magasság engedi - a hívők minden országára, azok hasznára és előnyére kiterjesztvén, a kegyes jóindulatot és a szerencsés helyzet segítségét szívesen fordítjuk a hívek felé a tudományos tanulmányok megszerzésére, amelyek által az úr nevének és katolikus hitüknek tisztelete kiterjed, tisztelik az igazságot, mind az állami, mind a magánügyeket hasznosan intézik és az emberi állapot minden előnye növekszik. Mikor tehát nemrég Lajos, Magyarország dicső királya, a mi Krisztusban kedves fiunk részéről indítvány tétetett előttünk a consistoriumon, s maga a király nemcsak országának és Magyarország lakóinak, hanem más szomszédos részek előnyére és javára is dicséretesen törekedvén, az országban fekvő Pécs városában, ami igen jeles és erre igen alkalmas, leginkább azt kívánta elérni, hogy az Apostoli Szék által álíttassék fel egy mindenféle megengedett fakultással felruházott egyetem, hogy ott a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön és ily módon az értelem is növekedjen. Mi a jelentett dolgokat, valamint a hit kiemelkedő tisztaságát, amit mind a király és elődei, Magyarország uralkodói, mind az ország lakói a római egyház irányában mutattak - s mint ismeretes - mutatnak ma is, gondosan megfontolván forró óhajtással elrendeljük, hogy maga az ország a bölcsességek ajándékaival gazdagodjon, a tudományok bőségétől termékeny legyen, hogy megfontolt döntésekről híres, díszes erényekkel felruházott és a különböző karok tanaiból kiművelt férfiakat teremjen, továbbá hogy a tudományok kiapadhatatlan forrása legyen ott, amelynek bő vizéből meríthessen minden tudásra szomjazó, hogy így megtöltessék bölcsességgel. Mindezeket és kiváltképp a mondott város alkalmasságát - amit a tudomány magjainak megsokszorozására és üdvös hajtásainak előhozására az ország többi városai között leginkább megfelelőnek mondanak - pontos mérlegeléssel megítélvén, atyai szeretettel nem csak ennek az országnak és városnak, hanem a környező országok lakóinak javára és hasznára is törekedvén, hajolván a mondott király ez irányú könyörgéseire, testvéreim tanácskozása alapján elhatároztuk és elrendeltük, hogy a mondott Pécs városában a továbbiakban legyen egyetem és örök időkre ugyanott működjön úgy a kánon- és római jogban, mint más szabad karokon, kivéve a teológiát: továbbá, hogy az ott olvasók és tanulók az egyetemen tartózkodó doktoroknak, olvasóknak és tanulóknak juttatott mindenféle kiváltságoknak, szabadságoknak és mentességeknek örvendezzenek és éljenek azokkal. Azok pedig, akik az idő előrehaladtával azon a karon, ahol tanulmányaikat végezték, jutalmat értek el, törekedjenek arra, hogy maguknak megszerezzék a tanítás engedélyét, vagyis hogy másokat okítani tudjanak, tudniillik a doktorátust, illetve a magiszteri fokozatot. Továbbá törekedjenek arra is, hogy azon kar doktorai illetve doktora, vagy magiszterei illetve magisztere ahol a vizsga történt, bemutassa őket a mindenkori pécsi püspöknek, vagy ha a pécsi egyház nélkülözné pásztorát, a vikáriusnak vagy a káptalan officiálisának. Maga a püspök vagy a vikárius vagy az officiális az azon a karon akkor irányító doktorokat vagy magisztereket összehívó, a jelölteket mindazon dolgokban, amelyek a doktorátus vagy a magiszteri fokozat eléréséhez kívánatosak, törekedjék vagy maga, vagy más által gondosan megvizsgálni azon mód és szokás szerint, amelyet az ilyen egyetemeken megőriztek, és ha arra megfelelőnek és alkalmasnak találja őket, akkor adja meg nekik az engedélyt és indítványozza a doktorátust illetve magiszteri fokozatot. Azoknak pedig, akiket a mondott város egyetemén megvizsgálnak és elfogadnak és a tanítás engedélyt és tisztségét oly módon megkapják, miként elmondatott, akkortól, vagyis a vizsgálattól és a tanítás és kormányzás jóváhagyásától kezdve úgy a mondott városban, mint minden más egyetemen, amelyiken csak akarnak, teljes és szabad lehetőségük legyen tanítani és irányítani, és a határozatok és szokások, mégha apostoli vagy más megerősítéssel vannak is biztosítva, semmi módon ne mondjanak ellent ennek. Akarjuk továbbá, hogy azokról a doktorokról és magiszterekről, akik ezen az egyetemen tanítanak, Magyarország mindenkori királya megfelelő járadékkal gondoskodjék, különben jelen oklevelünk veszítse el erejét és érvényességét. Tehát senki emberfia ne gyengíthesse meg ezt a rendelkezésünket és akaratunkat kifejező oklevelet, és ne szállhasson azzal meggondolatlan merészséggel szembe. Ha valaki mégis meg meri támadni, a mindenható Isten és az О apostolai, Szent Péter és Szent Pál haragját vívja ki maga ellen. Kelt Viterboban, szeptember elején, pápaságunk ötödik esztedejében.” (Békefi Rémig: A pécsi egyetem Bp. 1902 ford. Takács Erika: in Pécs ezer éve Pécs, 1996) A városban ugyanakkor még három másik főiskola is működött: a székeskáptalannál, a prédikátorok (dominikánusok) kolostora és az ágoston rendi kolostor mellett. Ugyanebben az időben a megyében a Szent Benedek rendi kolostorok a következő helyeken voltak: Pécsvárad, Okormindszent, Koromszó (Máza), Zebegény, Sz. Trinitás (Vókány) Egregy, Nádasd. Premontrei apátság volt Szászváron, pálos rendi kolostorok voltak Jakab-hegyen, Szentlászlón (Belvárdgyula), Bajcson és Mágocson. 4. A szerzetesrendek megtelepülése A középkori városképet meghatározó szerzetesrendek nagy száma, történeti szerepe a püspöki székhely mellett
