Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
felnövő város fontosságát jelzi. Természetesen a város elválaszthatatlan a közvetlen környezetétől, ezért feltétlenül meg kell említenünk a közeli földrajzi környezet rendházai közül a szerzetesrendek történetében fontosakat. All. század kezdetén a Vasas-hegy lábánál megalapították a pécsváradi bencés monostort. (A témával külön tanulmány foglalkozik jelen kötetünkben!) Pázmány Péter az 1629. évi zsinat aktáinak appendixében egy pécsi Szent Benedek kolostort említ,1 ami a történeti kutatásban sokáig zavart okozott. 1984-85-ben feltártuk a középkori Szent Benedek plébániatemplom egy részletét, valamint a cintermét. A valószínűtlen bencés „apátság” nemléte így régészetileg is bizonyított lett. Az első, Pécsett valóban megtelepült szerzetesrend az ispotályosok rendje volt.2 Legkorábbi említésük 1187-ből származik, tevékenységük nagy valószínűleg kapcsolatban állt a pécsi kórházzal. Egyik objektumnak sem ismerjük a helyét. Időben a következő, a magyarországi szerzetesrendek történetében fontos esemény a pálosokhoz kapcsolódik. A Pécs melletti (később Jakab-hegy név alatt közismert) Ürögi-hegyen Bertalan püspök megalapította a pálosok első rendházát. Nem lehet véletlen, hogy ugyanebben az időben megjelent Pécsett az újfajta szerzetesség is. Szent Domonkos szerzetesrendjének már 1221-ben önálló provinciája volt Magyarországon. A korai domonkos kolostorok közé tartozott a pécsi. Első említése 1238-ból származik3. Ekkor a feladatai közé tartozott a boszniai eretnekek elleni térítő harc. A kolostor nagyságára jellemző, hogy a 15. században 100 nemes befogadására volt alkalma. A kolostor falai közt egy schola maior-studium particulare (főiskola) működött. A Pécs Munkácsy Mihály u. 8. sz. ház udvarában 1967-ben végzett leletmentés alapján lehetővé vált egy kétszáz éve tartó vita lezárása a „dömés” kolostor helyét illetően. A terület nagyobb léptékű feltárására a Nicolaus Lenau Kultűregylet székházának építkezésekor adódott lehetőség. A 13. században a kolostortemplom északi oldalához egy kápolna csatlakozott, amit a későbbi átépítés alatt elbontottak, és a templomba befoglaltak. A konvent a templom déli oldalán állt. A faragott kőanyag vizsgálata arra mutat, hogy az átalakítást ugyanaz a kőfaragó műhely végezte, amely a Székesegyház gótikus boltozatát építette. Az átalakítás során a templom padlóját jelentősen felemelték. A padlóba kriptasorokat mélyítettek. Az utolsó-reneszánsz ízű átalakítás a templom szerkezetében nem hozott változást. A kolostor a 15. század 70-es éveiben leégett, köveit elhordták. A kolostortemplom hódoltságkori keresztény használatának bizonyítéka a templomhajó déli falához épített boltozott kripta. A vakolt falakon freskó technikával festett feliratok és címerek vannak. A főfalon a reneszánsz sírkövön is megtalálható címer van. Felette keresztek, 1557-es évszám (a török 1543-ban foglalta el a várost!) és M F betűk vannak. A ferencesek Pécsre kerülésének ideje kérdéses. Bizonyos adatok szerint a rend már 1280-ban megtelepedett Pécsen. Más oklevelek szerint a rendházat a vidék történelmében nagy szerepet játszó kórógyiak alapították 1301-ben4. Az egyetlen mai napig is álló középkori kolostorunk. 1978-ben közműtelepítés során a Sallai utca nyomvonalából kiszakított téren feltártuk a kolostortemplom elpusztult szentélyét. Az egykori szentély padlószintje megegyezik a kolostorudvaréval. A szentélyt (a templomot) a 15. század folyamán átépítették: Kelet felé meghosszabbították. A nyolcszögzáródás indításának magasságában szentélyosztóval képezték ki. A szentélyosztó mögött az északi és déli oldalon egy-egy mellékoltár volt. A szentélyben a 16. század elején kisebb méretű reneszánsz stílusú átalakítást végeztek. A szentélyt (a templomot) a hódoltság korában dzsámiként felhasználták. (Merni pasa dzsámija.) A 16. század végén statikai károsodás miatt a szentélyt lebontották. Magyarországon egyedülálló módon valamennyi koldulórend megtelepedett Pécsen. A Szent Agoston-rendi remeték ittléte a 14. század elején bizonyított. A rend olvasókanonokát többször említették Miklós éneklőkanonok pere kapcsán5. A kolostor feltárása 1995-ben és 1999- ben részben megtörtént. Magyarországon mindössze négy karmelita kolostor volt6, ezek német-bécsi vezetés alatt állottak. A pécsi Szent László karmelita kolostor alapítója a német származású Vilmos püspök volt, akinek a pécsi egyetem létrehozásában is döntő szerepe volt. A kezdeti időszakban a rendtagok is németek lehettek, de a 15. század közepén már a magyarok kerültek túlsúlyba, amikor a hozzájuk küldött német perjelt elutasították. A kolostor helye sokáig ismeretlen volt. Azonosítása Eszéki János püspökhöz fűződő adat alapján vált lehetővé, ami szerint ő a romladozó rendházat felújította. A pécsi II. sz. Belklinika (Irgalmasok kórháza) területén egy középkori kőépület szuterénjét, abból nyíló tufa pincét tártunk fel. Az épülethez (az udvarban?) egy kutat építettek, amit a püspök címerével díszített kávával borítottak. A Székesegyházban kétszáz éve őrzött kútkáva méretre azonos nem díszített párja a kúttól pár méterre feküdt. A kolostor a hódoltság kezdetén pusztult el.
